Rengeteget készült rá, de megérte a sokéves kőkemény munka: életében először teljesítette egyéniben az Ultrabalatont. Milyen érzés?
Eltelt már egy is idő a verseny óta, de még mindig nehezen dolgozom fel a történteket – mondta Szintay Ágoston, aki 26:11:16-os idővel először teljesítette a 211 kilométeres Ultrabalatont. – Hatalmas hullámvölgyeket és hullámhegyeket jártam meg, akadtak mélypontjaim, fogalmam sem volt, hogy az utolsó nyolcan-kilencven kilométert hogyan teszem meg, de a nehéz pillanatokban arra gondoltam, amit Nemes László barátom mondott a száz kilométeres országos bajnokságon: „Bármennyire is nehéz most, gondolj bele, hogy milyen érzés lesz célba érni.” Ez járt a fejemben, s az, hogy miért harcolok öt éve. A célba érkezés elmondhatatlan érzés volt, természetesen előjöttek az örömkönnyek…
Milyen volt ez a hosszú futás?
A rajtnál rengeteg ismerőssel és baráttal találkoztam, sok sikert kívántunk egymásnak, majd kezdetét vette a verseny. Az első száz kilométer az északi parton az előzetes tervek szerint ment, stabilan szerettem volna haladni, bízva abban, hogy a második felére a lehető legtöbb időm lesz a szintidőhöz képest. Így az északi part tökéletese ment, a frissítésem jól működött, nagyon szeretem ezt a részt, főleg Badacsony környékén. Ahogy ráfordultunk a déli partra, már vártam a holtpontot, s százharminc kilométertől nehézzé is vált a futás. Elkezdtem sétálni és kocogni, majd az egyik legnagyobb ellenségemmel kellett megküzdenem, a kialvatlansággal. Arra kellett koncentrálnom, hogy ne aludjak el, pedig én le akartam pihenni, de igyekeztem rugdosni magam előre és leküzdeni ezt az érzést. Pontról-pontra mentem, majd Siófoktól jobb lett a helyzet, a balatonvilágosi emelkedőt végigsétáltam, majd százhatvan kilométernél leültem. Muszáj volt negyed órát pihennem, nagyon elfáradtak a lábaim, rendbe kellett tenni a szerkezetet, ezt követően jobban is éreztem magam. Átöltözés és cipőcsere után hazai pályára értem, mivel Balatonalmádiban élek, így ez a rész ismerős volt nekem. Balatonkeneséig elküzdöttem magam, majd kis pihenőt követően Csomai-Kürtössy Rolanddal mentem tovább, motiváltuk, húztuk egymást előre. Balatonfűzfőnél aztán ismét tartottam egy nagyobb pihenőt, majd Balatonalmádiba érve feldobódtam, mondván hazaértem. Itt elkezdődött az utolsó tánc, azt hittem sosem lesz már vége, de fejben igyekeztem összerakni a végét. Kiszámoltam, ha minden rendben megy, akkor huszonöt és huszonnyolc óra között beérek, s bizakodásra adott okot, hogy úgy ismertem ezt a részt, mint a tenyeremet, sokat edzek errefelé. Az utolsó három és fél kilométert összeszorított fogakkal tettem meg, fantasztikus érzés volt a végén felfutni az emelkedőn. Kicsordultak a szememből az örömkönnyek, még most is kiráz a hideg, ha erre a pillanatra gondolok. Sikerült teljesítenem az egyik legnagyobb álmomat, hatalmas utazáson mentem át, s ismét bebizonyosodott, hogy nincs lehetetlen. Az ultrafutás csodálatos dolog, amely rengeteg mindenre megtanítja az embert. Két dolgot még kiemelnék, egyrészt köszönöm két segítőmnek, Baranyai Máténak és Mark Rydernek, nélkülük nem jött volna össze, illetve külön gratulálok a Projekt422-teljesítőknek. Elképesztő tettet hajtottak végre, Kéri Veronika célba érkezését én is megkönnyeztem, illetve a nehezebb pillanataiban sokszor gondoltam rájuk.
Említette, hogy rengeteg nehézség jött elő. Mégis mi volt a legnagyobb kihívás?
Fejben nehéz volt összerakni a dolgokat, nem tudtam elképzelni, hogy ennek egyszer vége lesz. A táv második fele nagyon hosszúnak tűnt, folyamatosan jöttek elő a fájdalmak és nehézségek, amelyeket nem volt egyszerű kezelni. Számomra a legnehezebb még is az volt, hogy bírjam ki alvás nélkül. A kisördög csalogatott, mondván feküdjek le, de túl kellett ezen lendülnöm. Az alvásmegvonás az egyik legnagyobb ellenségem, ki kellett lépnem a komfortzónámból.
Jövőre jöhet a következő Ultrabalaton?
Az ember sokszor mondja egy-egy ilyen élmény után, hogy soha többet, de én jövőre is szeretnék ott lenni az Ub-n. Ez Magyarország egyik legjobb futóeseménye, ebben a néhány napban felpezsdül a Balaton, futók lepik el, mindenki kedves a másikhoz. Azonban addig még sok van, ha a közeljövőt nézem, akkor a júniusi tihanyi backyardon szeretnék részt venni és a saját korosztályos országos csúcsomat megdönteni, tehát több mint húsz órát a pályán lenni. Ez most a következő fő célom.
