Először is adjon egy rövid értékelést a múlt évi versenyszezonjáról.
Remekül sikerült a téli felkészülésem, sokat tudtam edzeni, nagyon jól kezdődött a 2024-es év – mondta Virág Pál. – Aztán sajnos a végén egy sérülés keresztülhúzta a számításaimat, de addig jó eredményeket értem el. Ott voltam a BSZM-en, az Ultrabalatonon és az Ultra Tisza-tó-versenyen is.
Vegyük akkor sorba az említett eseményeket, kezdjük a Balaton Szupermaratonnal.
Azt abszolút felkészülési versenynek szántam, kíváncsi voltam, a jó alapozás után milyen formában vagyok, fel akartam mérni, hol is tartok. Jól ment a futás, de nem voltam maximálisan elégedett, ugyanis a regenerációra jobban kellett volna figyelnem. A kategóriámban sikerült győznöm, abszolútban az első tízben végeztem, ám idén változtatok néhány dolgon, és még jobb eredményt szeretnék elérni. Aztán következett az Ultrabalaton, amely egyértelműen a főversenyem volt. A célom az volt, hogy huszonegy óra negyvenöt perc alatt érjek be, és ezzel megszerezzem az automatikus Spartathlon-kvalifikációt, ami szerencsére össze is jött, huszonegy óra harmincöt perc lett az időeredményem. Nem volt egyszerű, voltak nehézségek, de viszonylag nagyobb hullámvölgy nélkül tudtam teljesíteni. Az időjárás remekül alakult, bár esőben rajtoltunk, utána végig kegyes volt hozzánk.
A nyárra már nem terveztem semmit, de az igazat megvallva, végig ott motoszkált a fejemben az Ultra Tisza-tó, aztán néhány héttel a rajt előtt úgy döntöttem, részt veszek rajta. Nehéz erőpróba volt, szokás szerint hatalmas melegben futottunk, voltak is problémáim, azonban sikerült abszolútban a harmadik helyen beérnem, nagyon örültem neki.
Szeptember elején sajnos megsérültem, hat hét kimaradt, így október második felében tudtam ismét futni, azóta szerencsére nincsen semmilyen egészségügyi gondom. Edzek becsülettel, megvan a motivációm, várom az idei versenyeket.
Fotó: Abai Róbert / Spartathlon Magyar Csapat
Mit lehet tudni a sérüléséről?
Túlterheltem magam. Az egyik versenyen rosszul léptem és a sípcsontom mellett megsérült az izom, ami nehezen gyógyult. Szerencsére azonban nem kellett túl sokat kihagynom, ahogyan említettem, másfél hónap ismét futhattam.
Ha jól tudom, az előző esztendőben új projektbe kezdett.
Tavaly elkezdtem egy atlétikai edzői iskolát, a jövőben pedig a futás részével szeretnék foglalkozni. A munka mellett végzem a sulit, elég sűrűek a napjaim, de igyekszem jól összerakni a tennivalókat, így természetesen az edzések sem maradnak el.
Az imént említette, hogy megvan a motivációja és várja az idei versenyeket: mit lehet tudni a 2025-re kitűzött céljairól?
Az első versenyem a márciusi Balaton Szupermaraton, ahol még tempósabban szeretnék futni, mint tavaly. Most úgy érzem, képes vagyok rá, remélem, nem jön közbe semmilyen sérülés, és jól sikerül a következő egy hónap. Április végén aztán az ötödik egyéni Ultrabalaton-teljesítésemre készülök, a cél az egyéni rekordom megjavítása, azt gondolom, erre képes is vagyok. Tudom, miben kell javítanom, és ha a formám rendben lesz, akkor megcsinálom. Igyekszem fejben mindent összerakni, és maximálisan csak a kitűzött célra koncentrálni.
Huszonegy órán belül szeretnék beérni, de az Ultabalaton rengeteg mindentől függ, ott van többek között az időjárás vagy a napi forma, és még lehetne sorolni.
Tavaly épp sérült voltam, másrészt a rossz időjárás miatt elhalasztották a tihanyi One Way Ticket Run backyardversenyt, azonban idén mindenképpen szeretnék ott lenni és sok időt tölteni a pályán. Konkrét célom nincs, de kétszáz kilométer felett tervezek. A Spartathlonra két évig érvényes az automatikus kvalifikációm, így idén vagy jövőre használhatom ki, jó esély van rá, hogy ebben az esztendőben ismét ott leszek Görögországban.
Fotó: Ultrabalaton
