Eltelt jó néhány hét a hatalmas esése óta, úgyhogy az első kérdés adódik: hogy van?
Már jól – mondta Borissza Johanna. – Május utolsó napjaiban edzettem ismét, bevallom, el is fáradtam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire furcsa lesz két hét szünet után ismét bringára ülni. Nagyon izgultam, olyan érzés volt, mintha először mentem volna pályán, de félelem egyáltalán nem volt bennem. Egyébként az első edzés spontán jött, nem is vittem bukósisakot, de ha már ott voltam, megjött a kedvem… Adtak egy sisakot és felmentem a pályára.
Hogyan emlékszik a brnói esésre?
Nagyon gyorsan történt minden, csupán annyit láttam, hogy ketten összeakadnak előttem, én pedig átestem rajtuk. Korábban is előfordult hasonló, de egy bukfencen kívül nem történt semmi komoly.
Most viszont olyan érzés volt, mintha esés közben fejbe rúgtak volna, az arcom pedig belecsapódott a betonba.
Korábban egy-egy esés után ellenőriztem, hogy velem és a bringával minden rendben van-e, majd visszaültem, és befejeztem a versenyt, de most máshogy alakult. Tudatosult bennem, hogy nincsenek meg a fogaim, vér ízét éreztem a számban…
Sokkos állapotban sírtam, érzékeltem, hogy összetört az arcom – és a lelkem is. Először fordult elő, hogy nem akartam visszaülni a bringára, azt gondoltam, soha többet nem csinálom ezt, nem éri meg.
Szerencsére az eszméletemet nem vesztettem el, de a fejemet nagyon beütöttem, egy pillanatra nem tudtam, hogy hol vagyok. Bevittek a brnói kórházba, szerencsére nem mutattak ki súlyosabb sérülést. A szüleim még az éjjel kiutaztak hozzám, majd reggel már otthon is voltunk. Reggel elmentünk már itthon a kórházba, CT-t és panorámaröntgent készítettek, a szájsebész közölte, hogy két fogam gyökerestől kitört, s az egyik elmozdult a helyéről. Volt egy műtétem, implantátumot kaptam, majd felkerül egy ideiglenes fogszabályzó is. A szájsebész azt mondta, nem is látszik majd, hogy bármi történt volna, sőt, még szebbek lesznek a fogaim, mint előtte. Természetesen folytatom a kerékpározást.
Azért is fájhatott ez az eset, mert közösségi oldalán azt írta, hogy élete legjobb formájában van.
Edzőmmel, Epres Kornéliával nagyszerű munkát végeztünk, küllős edzőkerekekkel tudtam sprintelni, és pontot szerezni olyan versenyzőkkel szemben, akik top felszereléssel tekertek és rendszeres részvevői az világ- és Európa-bajnokságnak. Az utóbbi esztendőkben egyéb okok miatt nem tudtam pályán versenyezni, de az új elnök, Telegdi Attila vezetésével sokkal több lehetőségünk lett. Az országúti versenyeken viszont jól mentem, de érzékelhető volt, hogy a technikában jóval le vagyunk még maradva a többiekhez képest.
A legfontosabb, hogy teljes mértékben felépüljön, de vannak már tervei a közel- és távolabbi jövőre?
Szerencsére csak egy versenyt kellett kihagynom, a lényeg most valóban az, hogy százszázalékosan felépüljek, majd következhetnek a megméretések. Júniusban lesz verseny bőven, időfutam országos bajnokság, mezőny országos bajnokság, majd júliusban a pihenésen lesz a hangsúly. Augusztusban aztán megint jönnek a pályaversenyek, és szeretnék részt venni a kritérium ob-n. Szeptemberben jön a budapesti pályakerékpáros GP, szóval lesz esemény bőséggel. Mindenhol a lehető legjobban szeretnék szerepelni, s ami igazán fontos: nincs bennem semmiféle félelem.
