Ma tizennégy kilométer futás szerepelt a programban, de nem volt egyszerű kivitelezni.
Négy, hat és tizennégy éves gyerekekkel vagyok körülvéve. Az edzés bruttó időtartama általában nagyjából a kétszerese a tényleges tréningnek, lelkileg rá szoktam készülni, aztán az edzés végén külön élvezet a megfelelő nyújtás, elemzem a teljesítményt az applikációban. Amikor a gyerekek óvodában-iskolában vannak, könnyebb megoldani, hogy jusson ezekre idő, most viszont együtt vagyunk, így minden sietősen történik. Nincs mentális be- és levezetés, pihentető fürdő, csak azt az egy órát tudom kiszakítani a napból, utána egyből anyaüzemmódba váltok.
A futást leszámítva minden edzésrésznél ott vannak a gyerekek, például amikor görgőzöm. Ha nem is kell leszállni a bicajról, gyakran fordulnak hozzám valamilyen kérdéssel, és kemény tréning közben nehéz ezekre figyelni, mivel a komfortzónámon kívül vagyok, gondolkodni is alig van erőm.
A mai futásom – amelynek közepe keményebb résztávos edzés volt – végére például becsatlakozott a kislányom, a levezetésem neki húszperces futásnak illett be. Emiatt én valamivel lassabb tempót diktáltam, plusz meg kell szervezni, hogy oda érkezzünk, ahol a többiek vannak.
Tudom, sokan éppen a kihívások miatt bele sem vágnak, mert tényleg borzasztó idegi játék, nem kis éberséget igényel. Valahogy kikapcsolódásként kell tekinteni az edzésre. Ebben kell megnyugvást találni, mai divatos szóval ez az énidő, még akkor is, ha egy-egy keményebb tréning klasszikus értelemben nem esik jól.
Aki nehezebben illeszti bele az edzést a napirendjébe, annak azt tanácsolom, ne rövid távon gondolkodjon. Ha nem csinálunk semmit, passzív spirálba kerülünk, és az visszaüthet. Tennünk kell az egészségért és – ne legyünk álszentek – a szépségért. Ha nem foglalkozunk magunkkal, rossz hatása lesz az önbecsülésünkre, és hosszabb távon a család issza meg a levét.
Akármilyen nehéz is időt találni az edzésre, minden futás után – ez a kedvencem, de mondhatnám a kerékpározást is vagy a karantén előttről az úszást – azt éreztem a nap végén, milyen jót tett a lelkemnek. No meg a testemnek. Az egészség és a hiúság feláldozása nem jó, nem lehet a mindennapokban az utolsó helyre sorolni magunkat. Fontos megtalálni az időt, amit magunkra szánunk, azzal a család is jól jár.
Túróczi Réka első bejegyzését itt olvashatja.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
