Tekintsünk kicsit vissza a múltba, milyen vasútvonal is működött itt egykor. Veszprém és Alsóörs között 1909-ben indult el a vasúti forgalom, amely a lakosok közlekedését igencsak megkönnyítette, lévén egyszerűen és az akkori viszonyokhoz képest gyorsan eljuthattak a Balatonhoz. Veszprémből indulva Meggyespusztán, majd Szentkirályszabadján állt meg, ezután következett a Remete-völgy és az Öreg-hegy megállóhely Balatonalmádiban, majd Káptalanfüred után beért az alsóörsi végállomásra.
Téli kép a Vödör-völgyből
A vasútvonalat 1966-ban az alacsony utasforgalomra hivatkozva megszüntették. Van, ahol megmaradt az állomásépület, amely azóta lakóházként funkcionál, emellett a tájegységre jellemző, vörös kőből épült támfalak is emlékeztetnek az egykori vasútvonalra.
Balatonalmádi egyik ismert látványossága a korabeli, 375-ös számú gőzmozdony, amelyet a város honismereti köre 1992-ben állított fel emlékműként a Budai Nagy Antal utca felett áthaladó, vörös kőből épült hídon.
Ha Balatonalmádi központjából indulnánk, érdemes először ehhez a mozdonyhoz felcaplatni, és onnan továbbhaladni a töltésen, követve az egykori szárnyvonalat. Szépen felújított hatalmas villák és lakóházak mentén kanyarodunk be az erdőbe – ezt az új szakaszát a bicikliútnak nem olyan régen, 2018-ban adták át. De akár Alsóörs, akár Veszprém a kiindulópontunk, végig jelzett bicikliúton lehet haladni. A teljes táv, vagyis az egykori sínpár vonala huszonkét kilométer, amelyből a vödör-völgyi csodaszép szakasz néhány kilométert tesz ki.
Remete-völgy
Az erdőből kiérve tovább haladunk az enyhe kaptatón. Itt a bicikliút melletti földutat is választhatjuk, ha terepre vágyunk. Az ember szinte látja maga előtt, ahogyan a gőzös régen ugyanerre pöfékelt, és az utasai a vadregényes tájat szemlélték a vonat ablakából – már amennyit látni lehetett a felfelé erőlködő mozdony füstjétől.
Útközben, a mező szélén található „A Zöld” nevű szabadtéri vendéglátóhely is, ahol a szalmabálák között lehet megpihenni, és nyáron limonádét, borokat és házi készítésű finomságokat fogyasztani. Továbbhaladva már csupán egy kilométer a szentkirályszabadjai vadászház, ahonnan már rálátni a község templomtornyára és házaira. A futók általában itt szoktak fordulni – innentől visszafele végre lejt az út, ami igazi jutalom az emelkedőn futás után.
Almádiba visszaérve még az eldugott Remete-forrást is útba ejthetjük és megcsodálhatjuk – ez esetben le kell térni a bicikliútról egy szűk ösvényes, erdei szakaszra. Itt is a egykori, ma már mohával benőtt támfal emlékeztet arra, hogy valamikor régen errefelé, a forrás felett haladt el a gőzös. S bár tényleg sajnálatos, hogy az egykori romantikus vasútvonalat megszüntették, és hogy a környék is jobban beépült azóta, biciklisként, futóként vagy túrázóként visszakaphatjuk egy részét az egykori utazás élményének.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
