Egyre népszerűbb a futás a szabadidős sportolók körében. Sprinterként ön is érzékeli ezt az atlétikai pályán?
Azt én is látom, hogy egyre nagyobb a hazai utcai futóversenyek indulói létszáma, és az atlétikai pályán is egyre többen végzik el a résztávos edzéseiket, ami azt jelenti, hogy két-három perces pihenőkkel futnak száz, százötven, kétszáz métereket. A testalkatukon lehet látni, hogy ők bizony hosszútávfutók, amatőrként sprinterré válni elég nehéz feladat.
Miért?
Mert a sprint speciális része az atlétikának. Bár az emberek azt gondolják, hogy gyorsan futni mindenki tud, az igazán gyors futást nehezebb elsajátítani, mint közép- vagy hosszútávot relatív jól futni.
A sprinthez rengeteget kell iskolázni, gyakorolni, fejleszteni a mozgáskoordinációt, hogy kialakulhasson a jó futótechnika. Enélkül az emberek csak összevissza dobálnák a végtagjaikat, és az minden lenne, csak nem sprint.
A mi felkészülésünkhöz kiiskolázott futómozgás, robbanékony izomzat kell, ezt fejlesztjük sok-sok ilyen jellegű munkával, rengeteg konditermi edzéssel, súlyemeléssel. Nem hiszem, hogy egy amatőr sportolónak élvezetes és érdemes háromnegyed órán át bemelegíteni ahhoz, hogy, mondjuk, öt-tíz percen belül végezzen is a konkrét futómunkával. Amúgy pedig sokan azért kezdenek el futni, hogy fogyjanak, a sprintmunka pedig abszolút nem alkalmas erre, hiszen nem égeti a zsírt. Utóbbi lassú folyamat, amit hosszú, lassú futásokkal lehet elérni. A túlsúlyos embereknek abszolút nem ajánlom a gyors futást, hiszen borzasztóan veszélyes. Egy maximálisan megfutott száz méter során ízületi sérüléseket szenvedhetnek, húzódás, szakadás egyaránt előfordulhat.
A sprint tehát a futás teteje, csúcsa?
Valójában az. És egészen más alkatot követel meg, mint a hosszútávfutás. Nézzünk meg egy állati példát: ha a gepárd másfél percen belül nem kapja el az antilopot, fel is adja, míg a sakál vagy a farkas képes órákon át üldözni az áldozatát.
Az ön esetében mit jelent egy hosszabb edzés?
Körülbelül két kilométert. De azt sem futom, hanem sasszézásokból, komplex mozgásokból áll. Nem mérjük, hogy egy héten hány kilométert futok, mert az én esetemben ez teljesen mellékes, hiszen nem a mennyiség, a minőség a fontos. Én talán öt kilométert sem tudnék lekocogni – bevallom, egy kilométerig el tudok menni, de aztán már nem esik jól a futás.
(Megjelent a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében 2019 márciusában.)
