Nagyszerű futással harmadik helyen ért célba az Ultra Tisza-tó százharminc kilométeres távján. Elégedett a bronzéremmel?
Mivel eddig száz kilométer feletti versenyen még nem jött össze, most mindenképpen érmet szerettem volna szerezni – mondta Preska Bálint, aki 11:47:03-mas idővel harmadik lett az Ultra Tisza-tó 130 kilométeres távján. – Az elmúlt négy hónapban ezt volt a negyedik száz kilométer feletti ultrám, ezzel egy időszakot zártam le, mindent beleadtam az éremért. A verseny alatt követtem el hibát, de mindent figyelembe véve kifejezetten elégedett vagyok.
Miféle hibát követett el?
Tóth János és Jóború László barátommal közösen vettünk részt az UTT-n, s azt beszéltük, hogy már a rajt után a mezőny elejére lövünk. Négy negyven környéki tempót lőttünk be, ehhez képest jóval gyorsabban, négy tízesben haladtunk előre. Egyébként Jani követte el ezt a merényletet ellenünk, jól ismerem, nála kétélű fegyver ez: vagy elfogy, vagy végigviszi hasonló tempóban. Csak azért tartottam vele ebben az erős tempóban, mert nem akartam elengedni, nem akartam leszakadni.
Szépen lassan kezdett kirajzolódni, hogy lehetetlen ilyen tempóban végigmenni, kezdett melegedni az időjárás, de harminc kilométer környékén az élre kerültem.
Egészen ötvenöt kilométerig ott is haladtam, de akkor megelőzött a végső győztes, Váradi Bence, aki szépen, stabilan ment előre. A fordulónál öt perces átlag alatt szerettem volna maradni, ami össze is jött, majd tudtam, hogy jön a fokozatos lassulás, de ez teljesen normális. Egyébként az órám három óra egy perces maratoni részidőt mutatott, ami egyéni rekord, de ez egy százharminc kilométeres versenyen nem biztos, hogy jó dolog… Szerencsére a meleg nem fogott meg annyira, de ennek ellenére éreztem, hogy fáradok, Laci pedig utol is ért kilencven kilométer környékén. Itt kezdtem elfogyni fizikailag, az elfutott eleje miatt…
A kisördög elkezdte mondogatni, hogy hagyjam abba, de motivált voltam és a mentális erőm vitt tovább. A harmadik helyen haladtam, nem akartam kiengedni a kezemből a bronzérmet. A végére hat perces tempóra lassultam, összesen pedig öt és fél perces lett az átlagom, ami elfogadható, csak nem ilyen nagy kilengésekkel. A célba érkezéskor rengeteg érzelem jött elő, nagyon fájt, de elképesztően boldog voltam. Utólag már tudom, hogy hibáztam azzal, hogy az elején én is felvettem az eszeveszett, gyors tempót.
Mi volt a legnehezebb kihívás ezúttal?
Az autós kísérőmmel körülbelül tíz kilométerenként találkoztunk, s nyolcvan vagy kilencven kilométernél nem figyeltünk eléggé, így a gél nem került a kezembe. Plusz egy tíz kilométeres szakaszt mentem e nélkül, pont akkor, amikor fizikailag nehéz helyzetben éreztem magam. Mivel szinte csak a saját frissítésemet használtam, így elég nagy hullámvölgybe kerültem az elmulasztott gélbevitel miatt, de túllendültem rajta.
Milyen célokat tűzött ki a közeljövőt illetően?
A következő időszakban az önkénteskedés kerül előtérbe, illetve rövidebb távú versenyek felé fordulok. Lesz több ötven kilométer környéki megmérettetésem, most más tematikájú edzéseket szeretnék végezni, ugyanis gyorsulni akarok.
