A mostoha időjárási körülmények ellenére győzött az Omszki Ultrán. Meglepte az eredmény?
Nem feltétlenül az országos bajnoki győzelem volt a célom, a kétszáz kilométert tűztem ki magam elé – mondta Kelemen Anett. – Sajnos ez harmadjára sem jött össze, pedig nagyon reméltem. Azért céloztam meg, mert meglett volna vele a B-szint, így lehetőségem lett volna kijutni az őszi franciaországi huszonnégy órás világbajnokságra.
Mi hiányzott?
Mindent megtettünk, két profi segítőm volt, akik mindent a kezembe adtak, nekem csak annyi dolgom volt, hogy fussak.
Ott csúszott el az egész, hogy rengeteget esett a eső. Hiába öltöztünk melegen, átáztunk, az éjszaka pedig lehűlt a levegő, ami nem tett jót az izmoknak, hiszen a mozgástartományt ez eléggé korlátozta.
Fotó: Ipoly Maraton
Az utolsó négy órában gyakorlatilag a séta és a kocogás váltakozott, ekkor már mindenki alig várta, hogy vége legyen. Ez volt az eddigi legnehezebb huszonnégy órásom, régen szenvedtem ennyit.
Milyen volt így a futás?
A szokásos taktikát követtem, lassan kezdtem, majd a végéről szépen lassan egyre feljebb kapaszkodtam, és előzgettem. Reggelre már az élmezőnyben voltam, végül a nők között első, abszolútban pedig negyedik lettem. Összességében igyekeztem minimális lassulással lehozni a versenyt, ám a végére nem minimális, hanem erőteljes lett. Sok futóval beszélgettem, senkinek nem jött össze a kitűzött cél teljesítése. A hatalmas eső mindenkinek keresztbe tett.
Érezni lehet a hangján, hogy nagyon csalódott… Pedig mégiscsak országos bajnok lett.
Keserédes ez. Nyilván örülök, hogy országos bajnok lettem, de… Ez a százkilencven kilométer nem méltó a női huszonnégy órás országos bajnoki győzelemhez. Láttam már sokkal jobb eredményt, azonban most ez erre volt elég.
Ezek után milyen céljai vannak a közeljövőt tekintve?
Április végén az esztergomi backyardon leszek ott, a célom pedig olyan eredményt elérni, amivel bekerülök a jövő évi világbajnoki magyar csapatba.
Az előző két világbajnokságon ott voltam, jó lenne sorozatban a harmadikon is részt venni. A célom az, hogy legalább negyvenöt-negyvennyolc órát töltsek a pályán, ezzel jó eséllyel bekerülnék a nemzeti együttesbe.
Fotó: TillasPhoto
