Magabiztos futással teljesítette privátban az Ultrabalatont. Ez már hányadik Balaton-köre volt?
A harmadik privát Ub-m volt, és egy alkalommal versenykörülmények között is körbefutottam a Balatont – mondta Bódi István. – A verseny időpontja a legtöbb esetben egybeesik a kisfiam születésnapjával, így nem tudok részt venni rajta, ráadásul szeretem a privát kihívásokat, szóval ez volt az optimális számomra.
A privát fekszik nekem a legjobban, itt érzem igazán jól magam, csak én vagyok a pályán, nekem kell meghoznom a döntéseket és nincs nagy felhajtás.
Szeretek melegben futni, privátban mi választjuk ki az időpontot, így esett most július közepére a választásom. Sokan csodálkoztak, hogy miért a legnagyobb melegben futottam, de szándékosan így akartam. Egyébként versenykörülmények között huszonöt óra és negyven perc, privátan huszonöt óra és harminc perc a legjobb időm, így ez a mostani a harmadik a sorban.
Csalódott az időeredménye miatt?
Egyáltalán nem, mindennel maximálisan elégedett vagyok, áldott futás volt, nem tudok rosszat mondani. Az utóbbi időszakban sok minden változott, közelebb kerültem Istenhez, hívő lettem. A mostani futásom közben is folyamatosan imádkoztam, és hálát adtam az Úrnak, hogy ott lehetek és tehetem a dolgom. Isten erőt adott nekem. Egyébként nem volt különösebb stratégiám, nem voltak nagy elvárásaim magammal szemben.
Nem féltem semmitől, letisztult volt minden, a 211 kilométer alatt alig lassultam. Egyszerűen tettem a dolgomat, és két szabályt fektettem le: az egyik az volt, hogy óránként frissítsek, a másik pedig, hogy ne erőltessem meg magam. Az elejétől a végéig komfortosan éreztem magam. Az eddigi két privát Ultrabalatonomat októberben és februárban futottam, akkor igencsak ingerszegény volt a környezet, most azonban tele volt az útvonal emberekkel és élettel. Nagyszerű volt ilyen hangulatban haladni, éreztem a nyár feelingjét. Örömteli volt, hogy sokan kijöttek elém szurkolni, a barátaimmal és tanítványaimmal pedig megöleltük egymást.
Hatalmas volt az élet a Balaton körül, Siófokon az Aranyparton éppen éjszaka jártam, elképesztő volt átfutni a bulizó fiatalok között, majd onnan kiérve egyszer csak csend lett. Nagy élmény volt.
Voltak hullámvölgyei a 211 kilométer alatt?
Attól függetlenül, hogy csodálatosan éreztem magam, természetesen voltak hullámvölgyek. Érdekes, de nálam mindig négy óra után jön az első, ekkor előjönnek a negatív gondolatok, s felteszem magamnak a kérdést, hogy mit keresek itt… Rendbe tettem magam, majd folytattam. A nagy melegre készültem, szeretem is, de négy és hét óra között nagyon durván tűzött a nap. Ez az időszak tényleg kemény volt, hideg vizet ittam és folyamatosan hűtöttem magam. Az utolsó ötven kilométeren lassultam, de egyáltalán nem volt nagymértékű.
Egyébként minden ilyen privát kihívás nagy tapasztalatszerzést jelent, én modern futásnak hívom csak. Karnyújtásnyira van minden, tudok üdítőt, vizet vagy bármi mást venni a boltokban, de például a Körön vagy a hegyekben ilyenre nincs lehetőség. A frissítésem? Ezúttal az volt a stratégiám, hogy semmilyen ultrafeldolgozott élelmiszert ne fogyasszak, így csak vizet, mézet, az egyik ismerősöm által otthon sütött teljes kiőrlésű kenyeret, barackot, paradicsomot és sót ettem. Ezek végig elegendő energiát adtak, semmilyen problémám nem volt e téren.
Mi lesz a következő versenye?
A következő nagy célom szeptemberben jön, akkor tizenegyedik alkalommal szeretném teljesíteni a Kört.
