Benke György izgalmas versenyen győzött a száz kilométeres országos bajnokságon, pedig eredetileg nem is erre a távra nevezett volna…
„Tavaly megnyertem a tizenkét órás országos bajnokságot, ám idén sajnos nem írták ki, és mindent egybevetve a száz kilométeres ob jól illett a képbe – nyilatkozta a Csupasportnak Benke György. – Az idén a főversenyem a Spartathlon, az Ultrabalatont már nem akartam bevállalni, így a száz kilométeres ob pont jól jött. Abszolút felkészülési versenynek fogtam fel, kíváncsi voltam, hol állok jelenleg a Spartathlon előtt, de az emberben csak benne van a versenyszellem, és szerettem volna magamhoz képest egy jó időt futni. Volt egy merész gondolatom, mégpedig egy hét óra körüli idő, de a reális cél a hét óra harminc perc közeli volt, a nyolc óra már csalódás lett volna.”
A végén hárman voltak versenyben a győzelemért.
„Reggel igyekeztem felmérni magam, milyen állapotban vagyok, a hévízi szálláson kellemesen éreztem magam. A verseny helyszínén a szokásos procedúra után a rajtot követően elkezdtem tempósabban futni, ám még éppen úgy, hogy ne legyen erőlködés. Sokáig négy húsz és négy harminc közötti tempót mentem, igyekezem kizárni a külvilágot, csak magamra koncentráltam. Szilágyi Péterre és Beda Szabolcsra kellett figyelnem, előbbivel oda-vissza előzgettük egymást, utóbbi pedig egyre jobban közelített felénk. Péterrel nagyon jót versenyeztünk, motivált a helyzet, de sajnos egészségügyi okok miatt fel kellett adnia. Szabolcs közben mögöttem feljött egy fél körre, nyolcvan kilométer után pedig elkezdett gyengén görcsölni a jobb vádlim, emiatt extra sótablettát kellett bevennem. Az utolsó tíz kilométeren aztán leesett a vércukrom, azt éreztem, hogy az elmém eltávolodik a testemtől. Ittam egy kis kólát, ami jól visszatöltött, a végén pedig jobban lassultam, mint vártam, de szerencsémre Szabolcs is, így másfél kör előnnyel megnyertem a száz kilométeres országos bajnokságot” – idézte fel a versenyt Benke, aki a nehézségekről is beszélt.
„Többen is azt mondták, hogy jó volt nézni a futásomat, céltudatosan mentem előre, de kilencven kilométer után jött a kibillenés. Lehet, hogy jobban kellett volna figyelni a melegre és be kellett volna vetni néhány hűtési trükköt, és az sem lett volna hátrány, ha nem hagyom otthon a sapkám… A kérdésre válaszolva, a meleg volt a legnagyobb nehézség, de ez nem csak rám, hanem mindenkire igaz volt. Az csalódást okozott, hogy nem tudtam tovább tartani a magasabb tempót és nem tudtam jobban megnyomni a végét, de szerencsére ez is elég volt az országos bajnoki győzelemhez. Egyébként nem stresszeltem rá arra, hogy ez most egy ob, úgy mentem a helyszínre, hogy pontosan tudtam, kiváló emberek és futók között leszek, mivel Runion-esemény és egyben Baranyai Máté új közép-európai bajnokságának is részfutama volt, csak jóra számítottam, ami be is igazolódott. Nagyon jó érzés, hogy országos bajnokságot nyertem.”
Benke a közeljövő céljairól is beszélt, amelyben egy jótékonysági futás is szerepel, ami különösen fontos számára.
„A Celtic 63-ra volt nevezésem, de sajnos törölték a versenyt, a legtöbb esemény pedig túl közel van a Spartathlonhoz. Egy tempós maratonit még mindenképpen szeretnék futni a görög verseny előtt, de még nem tudom, hol és mikor. Ami a további terveket illeti, mivel egy ötösiker-terhesség miatt erősen koraszülött voltam, így májusban mindenképpen szeretnék részt venni a Zalaegerszeg és Keszthely közötti jótékonysági Koraszülött-futáson. Jó érzés lesz úgy odamenni és lefutni, hogy a nem egész egy kilogramm súllyal született csecsemőből már az ultrafutók élmezőnyének tagja lettem.”
