Benke György izgalmas verseny után győzött a száz kilométeres országos bajnokságon, pedig eredetileg nem is erre a távra nevezett volna…
„Tavaly megnyertem a tizenkétórás országos bajnokságot, ám idén sajnos nem írták ki, s mindent egybevetve a száz kilométeres ob jól illett a képbe – nyilatkozta a Csupasportnak Benke György, aki 07:41:13-mas idővel megnyerte a száz kilométeres országos bajnokságot. – Az idei esztendőm főversenye a Spartathlon, az Ultrabalatont már nem akartam bevállalni, így a száz kilométeres ob pont jó volt. Abszolút felkészülési versenynek fogtam fel, kíváncsi voltam hol állok jelen pillanatban a Spartathlon előtt, de az emberben csak benne van a versenyszellem és szerettem volna magamhoz képest egy jó időt futni. Volt egy merész gondolatom, mégpedig az, hogy hét óra körüli időt érjek el, de a reális célom az volt, hogy a hét óra harminc perchez közelítsek, a nyolc óra már csalódás lett volna.”
A végén hárman voltak versenyben a győzelemért.
„Reggel igyekeztem felmérni magam, hogy milyen állapotban vagyok, a hévízi szálláson kellemesen éreztem magam. A verseny helyszínén a szokásos procedúra után a rajtot követően elkezdtem tempósabban futni, ám még épp úgy, hogy ne számítson erőlködésnek. Sokáig négy húsz és négy harminc közötti tempót mentem, igyekezem kizárni a többieket, csak saját magamra koncentráltam. Szilágyi Péterre és Beda Szabolcsra kellett figyelnem, előbbivel oda-vissza előzgettük egymást, utóbbi pedig egyre jobban közelített felénk. Péterrel nagyon jót versenyeztünk, motivált a kialakult helyzet, de sajnos egészségügyi okok miatt fel kellett adnia. Szabolcs közben mögöttem feljött egy fél körre, nyolcvan kilométer után pedig elkezdett gyengén görcsölni a jobb vádlim, ami miatt extra sótablettát kellett bevennem. Az utolsó tíz kilométeren aztán leesett a vércukrom, azt éreztem, hogy az elmém eltávolodik a testemtől. Ittam egy kis kólát, ami jól visszatöltött, a végén pedig egy kicsit jobban lassultam, mint vártam, de szerencsémre Szabolcs is, így másfél kör előnnyel megnyertem a száz kilométeres országos bajnokságot” – idézte fel a versenyt Benke, aki a nehézségekről is beszélt.
„Többen is azt mondták, hogy jó volt nézni a futásomat, céltudatosan mentem előre, de kilencven kilométer után jött a kibillenés. Lehet, hogy jobban kellett volna figyelni a melegre és be kellett volna vetni néhány hűtési trükköt, és az sem lett volna hátrány, ha nem hagyom otthon a sapkám… A kérdésre válaszolva, a meleg volt a legnagyobb nehézség, de ez nem csak rám, hanem mindenkire igaz volt. Az csalódást okozott, hogy nem tudtam tovább tartani a magasabb tempót és nem tudtam jobban megnyomni a végét, de szerencsére ez is elég volt az országos bajnoki győzelemhez. Egyébként nem stresszeltem rá arra, hogy ez most egy ob, úgy mentem a helyszínre, hogy pontosan tudtam, kiváló emberek és futók között leszek, mivel Runion-esemény és egyben Baranyai Máté új Közép-Európai Bajnokságának is részfutama volt, csak csupa jóra számítottam, ami be is igazolódott. Persze, jó érzés, hogy országos bajnokságot nyertem, ezt kár lenne tagadni.”
Benke a közeljövő céljairól is beszélt, amelyben egy jótékonysági futás is szerepel, ami különösen fontos számára.
„A Celtic 63-ra volt nevezésem, de sajnos törölték a versenyt, a legtöbb esemény pedig közel van a Spartathlonhoz. Egy tempós maratonit még mindenképpen szeretnék futni a legendás görög verseny előtt, de még nem tudom, hogy hol és mikor. Ami a további terveket illeti, mivel én is egy ötösiker-terhesség miatt, erősen koraszülött voltam, így májusban mindenképpen szeretnék részt venni a Zalaegerszeg és Keszthely közötti jótékonysági futáson. Jó érzés lesz úgy odamenni és lefutni, hogy a nem egész egy kilogrammos súlyú csecsemőből jelenleg már az ultrafutók élmezőnyének táborát tudom erősíteni.”
