Elégedett az ezüstéremmel?
Két barátommal együtt mentünk a versenyre, Preska Bálinttal és Tóth Jánossal előtte arról beszéltünk, hogy milyen jó lenne együtt a dobogón lenni – mondta Jóború László. – Ha nem is az UTT-n, de valamelyik versenyen. No, ez most majdnem össze is jött, ugyanis Bálinttal sikerül odaférni, Jani sajnos lemaradt, de ő is előkelő helyen végzett, ötödik lett. A terv az volt, hogy nem sietjük el a rajt utáni időszakot, de beálltunk az elejére, a gyorsabbak közé.
Lesz, ami lesz alapon rajtoltunk, ám Jani a kelleténél jobban belelendült, így Bálinttal mi is megiramodtunk utána. Nem biztos, hogy jó döntés volt…
Milyen volt így, nagyobb tempóban kezdve a verseny?
A rajt előtt öt húsz, öt negyvenes tempóra gondoltunk, de az elején már négyperces ezreket mentünk… Bevallom, én jobban szeretem a kényelmes tempót, de ez most így alakult. A forduló előtt már kezdett meleg lenni, akkor gondoltam, hogy ebből nem sül ki semmi jó. A fák adtak egy kis árnyékot, de nagy hőség lett. Jani kezdett lassulni, az egyik ponton megelőztem, ekkor Bálint és Váradi Bence volt csak előttem. Egyébként volt, hogy a végső győztes Bencével együtt haladtam, beszélgettünk, éreztem, hogy fiatalként gyorsabban tud haladni a mezőnynél. Jani kezdett felzárkózni hozzánk, igyekeztem biztatni, de végül csak leszakadt, majd eltávolodtam tőle. Azt vettem észre, hogy Bálint egyre többet időzött a pontokon és húzta a lábát, valami nem stimmelt vele. Azt láttuk az utolsó tizennégy kilométeren, hogy az első hely már eldőlt, és hogy az érmeink sincsenek veszélyben, végül Bálint harmadik, én pedig második helyen értem be. Boldog vagyok, hogy mind a ketten ott lehettünk a dobogón, remélem, előbb-utóbb tényleg lesz olyan, hogy Janival kiegészülve mind a hárman éremszerző helyen végzünk egy versenyen.
Az UTT híresen nehéz verseny: mi volt ezúttal a legnagyobb kihívás?
A meleg mindig sarkalatos pont, főleg az Ultra Tisza-tón. Amikor beköszöntött, kezdtem lassulni, de ez várható volt, tudtam, hogy végig nem lehet tartani a magas tempót. Egyébként jó emlékek fűznek az UTT-hez, privátban annak idején sikerült pályacsúcsot futnom, igaz, azóta már megdöntötték. Versenykörülmények között először vettem részt rajta, minden tökéletes volt, sok ismerős és barát volt ott. Sokat számít a jó hangulat, igazi bulifutás volt, mindennel maximálisan elégedett vagyok. Egy hétvégi hosszú futásnak tökéletesen megfelelt, ráadásul még érmet is adtak ezért… Sokat köszönhetek Bencze Tamásnak, a kerékpáros kísérőmnek, aki nagyszerűen ellátta a feladatát, nélküle nem sikerült volna ilyen jó eredményt elérnem.
Milyen célokat tűzött ki a közeljövőt tekintve?
Egyelőre nincs tervben konkrét verseny, lehet, hogy most a rövidebb távú versenyek felé fordulok, de előfordulhat, hogy ultra lesz a következő is. Ami felkelti az érdeklődésemet, azon ott leszek. Az biztos, hogy szeretek közösségben, barátokkal futni, akkor érzem igazán jól magam, ha velük együtt lehetek.
