Remekül szerepelt a lengyelországi negyvennyolcórás világbajnokságon, 297.509 kilométert megtéve a legjobb magyar eredményt érte el. Elégedett?
Nagyobb céljaim voltak, többet szerettem volna futni, de… A körülményeket figyelembe véve elégedett vagyok az elért eredményemmel – mondta Kelemen Anett, aki 297.509 kilométert megtéve a legjobb magyar eredményt érte el a lengyelországi negyvennyolcórás világbajnokságon.
Hogy érti, hogy a körülményeket figyelembe véve?
Ez a kétszázkilencvenhét kilométer úgy jött össze, hogy a rajtnál begörcsölt a farizmom és a vádlim, így az első órákban abszolút nem tudtam futni. Ez általában a túl sok stressz miatt jön elő nálam, túlságosan befeszülnek ilyenkor az izmaim.
Olyan szinten görcsöltem, hogy nem bírtam futni, így az első négy órában húsz kilométert sétáltam le. A szervezők meg is kérdezték, hogy minden rendben van-e, mire gyorsan rávágtam, hogy igen, mert nem akartam, hogy kiszedjenek…
Fotó: Marek Janiak
Szóval, az első hat óra azzal telt, hogy valahogyan rendbe rakjuk a dolgokat, kenegettük a sérült részt, de semmi nem akart használni. Nem sokkal később a kocogás már ment, addigra az izmaim már hozzászoktak a sétához, így közel sem tudtam hozni az előzetesen elképzelt tempót. Innentől nyolc perces tempóban haladtam, viszont ezt végig tudtam egyenletesen tartani.
Szinte végig pihentetően, alacsony intenzitással mentem előre, alacsonyan maradt a pulzusom, így lett meg majdnem a háromszáz kilométer. Előzetesen a korábbi negyvennyolcórás egyéni csúcsom megdöntése volt a cél, ami háromszázhuszonhat kilométer. Mindent egybevetve hatalmas sikernek értékelem a teljesítményemet, ugyanis ki tudtam mászni a gödörből és ismét fel tudtam építeni magam verseny közben. Rengeteg tapasztalatot szereztem, ezeket a jövőben biztosan tudom majd hasznosítani.
Fizikailag vagy mentálisan volt nehezebb kezelni a kialakult helyzetet?
Mentálisan. Előfordult, hogy odamentem a segítőmhöz, megszorítottam a karját, majd pötyögő könnyek közepette kérdeztem tőle, hogy most mégis mit csináljak. Igyekeztünk megtalálni a megoldást, de fejben nagyon nehéz dolgom volt. Nem tudtam, hogy meddig tart majd ez az állapot, feltettem a kérdést magamnak: vajon végig ilyen rossz lesz, vagy csak néhány óráig? Nagyon büszke vagyok, hogy nem adtam fel, kerestük a megoldást és végigmentem.
Fotó: Ultra Trail-Hungary
Sokan panaszkodtak, hogy a vb-n nem volt pontos a távolságmérés: önnek mi volt a tapasztalata?
Valóban voltak furcsaságok, kinek többet, kinek kevesebbet mértek annál, mint amit a futóórák mutattak… Nekem például két körrel többet írtak be, persze, az sem volt mindegy, hogy valaki a külső vagy belső körön haladt, de tény, a megtett kilométerek kapcsán volt nagy értetlenkedés…
Lehetett hallani arról is, hogy a szervezők szándékosan csinálták mindezt, de biztos vagyok abban, ilyesmiről nem volt szó, inkább időmérési probléma lehetett az eltérések hátterében.
Nyilván most a legfontosabb, hogy mielőbb regenerálódjon, de ezt követően milyen tervei vannak?
A hazaérkezés utáni napon már futottam, a következő hétvégén pedig részt vettem az Ultra Trail-Hungary nyolcvannégy kilométeres, Szentlászló Trail-jén. Ezt követően rövidebb versenyeim lesznek, majd szeptemberben a Vadrózsa160, októberben pedig a velencei backyard van tervben. Közel lesz egymáshoz a két esemény, de továbbra is nagy vágyam, hogy bekerüljek a jövő évi világbajnoki backyard magyar csapatba. Az előző két világbajnokságon ott voltam, jó lenne sorozatban a harmadikon is részt venni.
