Udvari Judit célja nem a győzelem volt, mégis aranyérmet szerzett a szeptember végén megrendezett 12 órás országos bajnokságon. A győztessel beszélgettünk a kezdetekről, valamint a fontos lépcsőfokokról.
„Hat éve futok – kezdte Udvari Judit. – A gyermekem féléves volt, amikor az egyik közös fényképen túlsúlyosnak láttam magam. Emiatt kezdtem el futni, majd konstatáltam, hogy gyorsan fejlődöm. Egyre többet futottam, fejlesztettem a technikám, úgy éreztem, futás közben önmagam vagyok. Szépen lassan kialakultak a távok és a célok.”
A sportoló kiemelt néhány fontos versenyt, amelyből kiderült, hogy a 2019-es Korinthosz érzelemdús erőpróba volt.
„Kétezertizenhatban futottam életem első és eddigi utolsó maratoniját. Szörnyű volt. Ez nem az én távom, nem éreztem komfortosan magam. Ugyanebben az évben a londoni Olimpiai Parkban vettem részt egy tizenhat kilométeres versenyen, ami teljesen új élmény volt. Mi, magyarok összetartó nép vagyunk, de ott mindenki ment a saját útján, a maga érdekében. Új volt ez nekem, de nagyszerű emlék. Kétezertizennyolcban a hatórás SkanzenUltrán versenyeztem, ami küzdelmes volt, mivel mindig sík terepen készülök, ott pedig nem kis szintemelkedéssel találkoztam. Olyannyira stresszeltem, hogy több egészségügyi pihenőt is be kellett iktatnom. Fontos lépcsőfok a kétezertizenkilences Spártai Százas a Margitszigeten. Az országos bajnokságon is ez a verseny járt az eszemben, ha azt le tudtam futni, az ob-n is képes vagyok célba érni. Rádöbbentem, hogy hat óra felett másabb az élet, az elme könnyen megborulhat. Ugyanebben az évben teljesítettem a Korinthosz nyolcvan kilométeres távját is, a cél a százhatvan kilométer volt, ám egy műtét közbeszólt, így a rövidebbet kellett választanom. Ez a verseny visszatérés volt a futáshoz, boldog voltam, hogy teljesítettem.”
Udvari Judit 116.086 megtett kilométerrel nyerte meg a veszprémi 12 órás országos bajnokságot. Az Erzsébet-ligetben kialakított 1380 méteres pályán az ultrafutókat és az iramfutókat egyszerre indították.
„Nagyon izgultam a verseny előtt, de azzal nyugtattam magam, hogy hat órát már futottam egyben, most csupán kétszer annyit kell. A nevezési listát elnézve úgy voltam vele, utolsó leszek, ám mindent beleadtam, és meglepetést szereztem. Meglepett, hogy míg a Spártai Százas megviselt fejben, most végig tiszta volt a gondolkodásom. Öttagú csapat kísért, a frissítésem végig jó volt, remek munkát végeztek, Lakatos Éva edzőmnek is csak köszönettel tartozom.
Idegesített, hogy nem találtam meg a megfelelő cipőt, az első harminc-harmincöt kilométeren háromszor is cserélnem kellett. Felbosszantott, úgy voltam vele, többet biztosan nem cserélek, ha kell, mezítláb folytatom.
A pálya elején kisebb emelkedő volt, ám ahogy telt az idő, ez egyre meredekebbnek tűnt, sok energiát vett ki belőlem. Ráadásul sok fa volt a pálya körül, amelyek leárnyékolták a GPS-jeleket, így sokszor nem tudtam, hol is tartok. Beda Szabolcs, a férfi győztes jó fej volt, ahányszor elhaladt mellettem mindig biztatott, sok pluszt jelentett. Nem hittem, hogy képes vagyok erre a teljesítményre, most sem tudom felfogni, ha szóba kerül, a mai napig könnybe lábad a szemem. Életem második legszebb napja volt ez a fiam születése után.”
A sportoló beszélt a terveiről, így megtudtuk, hogy célja az Ultrabalaton teljesítése.
„Erre az évre nem terveztem már versenyt. Minden évet négynapos Balaton-körrel nyitunk, ez sajnos idén elmaradt, így a jövő évet ezzel szeretnénk kezdeni. Mivel a tizenkét órás ob már megvolt, a jövőben a huszonnégy órásat is teljesíteni szeretném. Ezen felül később le szeretném futni egyéniben az Ultrabalatont.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
