Két balatoni SUP-ozás között beesett a Szavanna Trail rajtjára – meg is nyerte

Nagyon magabiztosan futott a Szavanna Trail huszonhárom kilométeres távján, így nem is meglepetés, hogy ön győzött a férfiak között.

Abszolút edzőverseny volt számomra a Szavanna Trail, ugyanis a szeptemberi Wizz Air félmaratonira készülök – mondta Thuróczy Bertalan, aki 1:53:17-es idővel győzött a Szavanna Trail 23 kilométeres távján. – Hétvégi hosszú futásnak tökéletesen beleillett a programba.

Komoly kihívást jelentett a verseny, elképesztően meleg volt, a hőmérséklet negyven Celsius fok környékére is emelkedett. Ezzel a körítéssel a Szavanna Trail terepfutóverseny valóban azt az érzetet keltette, mintha sivatagban futottunk volna.

Ettől függetlenül nagyon élveztem, ráadásul éppen a közelben nyaraltunk, így úgy voltam bele, hogy két balatoni SUP-ozás közben beiktatom ezt a versenyt. Egyébként szeretek terepen futni, élvezem, amikor a városból a természetbe térhetek. Nagy élményt ad nekem a terepfutás, élveztem ezt az eseményt is, és persze örülök az első helyezésnek, de legfőképp annak, hogy óriási flowban futottam végig, még a nagy hőség ellenére is.

Milyen volt a verseny?

Az első négy-öt kilométer lazára sikerült, »beszélgetős« tempóban kezdtem, ez a rész elment bemelegítésnek is, ugyanis arra most nem volt időm, mert éppen a rajtra estem csak be a helyszínre. A tervem az volt, hogy az utolsó három kilométerre olyan állapotban legyek, hogy még tudjak gyorsítani. Ez így is lett, a végén volt, hogy négy perc alatti kilométereket futottam – de azért ebben a hőségben bő másfél óra futás után kemény volt az utolsó három kilométer.

A célba érkezéskor sajnáltam, hogy vége lett a versenynek: szeretek harminc, negyven vagy akár ötven kilométereket is futni, és a Szavanna Trail befutónál is azt éreztem, hogy szívesen mennék még tovább. A célba érve, ahogy egymás után értek be az ismerősök és barátok, úgy lett egyre jobb a hangulat, ettünk-ittunk, beszélgettünk, remek közösségi élményt adott.

A nagy forróság volt ezúttal a legnagyobb kihívás?

A hatalmas meleg a legtöbb futónak komoly nehézséget jelentett, de én szeretem ezt a fajta időjárást.

Van egy perifériás keringési rendellenességem, ami miatt huszonöt-harminc Celsius fok alatt fáznak a végtagjaim, így mondtam is Erdei András főszervezőnek – vagy, ahogy mindenki ismeri, Andrew-nak–, hogy azért is szeretem a Szavanna Trail-t, mert itt általában harminc Celsius fok feletti a hőmérséklet, így nem fázik a kezem-lábam.

De most tényleg hatalmas volt a forróság, így valóban ez volt a legnagyobb kihívás. Legalább lehetett gyakorolni a frissítést ilyen extrém körülmények között is.

Számos megmérettetésen részt vett már ebben az esztendőben, de mégis: melyeket emelné ki?

Kettő eseményt is megemlítenék, az egyik a Mátrabérc, a másik pedig az Ultra-Trail Hugary. Mindkettő ötvennégy kilométer volt, előbbi kétezernyolcszáz, utóbbi ezernyolcszáz szintemelkedéssel volt megfűszerezve. A Mátrabércre nem voltam megfelelően felkészülve, az utcai futás világából jöttem, így nehéz volt ekkora szintkülönbséget megfutni, hét és fél órába telt, míg beértem a célba. De ez nem hét és fél órányi szenvedés volt, hanem hét és fél órányi flow élmény a természetben. Lelkileg feltöltődtem, míg fizikailag persze elfáradtam. Az UTH ötvennégy kilométeres távját viszont négy és fél óra alatt teljesítettem, tehát a két verseny közötti ezer méteres szintkülönbség három órát jelentett… Mindkét megmérettetés szép emlék, mindkettő nehéz volt, de ahogy mindig, úgy most is feltöltött, hogy a természetben lehetek, mozoghatok és támogathatom az egészségemet. Továbbá fontos a mentális része is, fejben igencsak fel lehet töltődni egy-egy hosszú terepfutás alkalmával.

Milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőt tekintve?

A fő célom az, hogy félmaratonin megjavítsam az egyéni csúcsomat, ez vagy a Wizz Air Félmaraton keretein belül jöhet össze, vagy az ősz folyamán egy másik félmaratoni versenyen. A tíz kilométeres egyéni csúcsomat is meg szeretném dönteni, ez érzésem szerint idehaza a szeptemberi NATO-futás keretein belül lenne lehetséges, ugyanis ott van egy relatív gyors tíz kilométeres pálya. Az utcai versenyek után – és azok mellett is – ősszel és télen is szeretek terepen futni, a tíz kilométertől egészen ötven kilométerig mindenre kapható vagyok, ez pedig a jövően is így lesz.