Micsoda teljesítmény: első ultráján rögtön aranyérmet szerzett!

Remek teljesítményt nyújtva győzött a Szufla Futófesztivál ötvenkét kilométeres távján a nők között: az aranyérem volt a célja a rajt előtt?

Az igazat megvallva, nem voltak hatalmas elvárásaim, ugyanis abszolút edzőverseny volt számomra – mondta Görhöny Judit, aki 4:37:49-es idővel győzött a nők között a Szufla Futófesztivál 52 kilométeres távján.

A futásban még eléggé zöldfülű vagyok, csupán három esztendeje csinálom, akkor jött egy ihlet és nekiveselkedtem. Eleinte kis távokkal kezdtem a Duna-parton, de annyira kinőtte magát a dolog, hogy tavaly már megvolt az első maratonim, most a Szuflán pedig teljesítettem az első ultrámat.

Maráz Zsuzsannával dolgozom együtt, az ő iránymutatásával szépen haladok lépcsőfokról-lépcsőfokra. Visszatérve a versenyre, habár meleg volt, nem bizonyult hatalmasnak a mezőny, így volt rá esély, hogy sikerül kiemelkedő eredményt elérnem. Az elsődleges célom az volt, hogy mindenféle probléma nélkül telesítsem a távot, ami össze is jött. Az pedig, hogy az első ultrámon aranyérmet szereztem, csak hab a tortán.

Milyen volt a verseny?

A verseny alatt nem tudtam, hogy hányadik helyen haladok, bevallom, nem is érdekelt. Engem zavar, ha tudom, hogy futás közben hol is tartok a mezőnyben. A lényeg az volt, hogy tartsam az edzőm által előírt tempót és pulzust. Nyolc kört kellett teljesíteni, folyamatosan mértem fel a terepet, figyeltem, hogyan reagálok a frissítésre, rengeteget tanultam ebből a versenyből.

Ami a borítást illeti, inkább terepen futottunk, viszont én aszfalton edzem, szóval számomra ez is egyfajta új kihívás volt. Folyamatosan figyeltem a lábam elé, hogy nehogy elessek, valamint amennyire tudtam, néztem a csodálatos tájat. Ami a frissítésemet illeti, sok vizet ittam, illetve sótablettát és izotóniás italt vittem be. Megvannak a bevált dolgaim, ezeken nem változtatok, nem szeretnék kockáztatni.

Egyébként utólag kiderült, hogy végig az élen haladtam, egy pillanatig sem forgott veszélyben az első hely, magabiztos győzelmet arattam.

Említette, hogy ez volt az első ultrája: a táv mekkora nehézséget jelentett?

Engem a táv motivál, nem a tempó, így maga az ötvenkét kilométert nem mondanám nehéznek. A pályában voltak kisebb-nagyobb emelkedők, akadtak ösvények és köves részek, figyelnem kellett nagyon, hogy hova is lépek. Egyszer elbotlottam egy faágban, de szerencsére nem estem el, megnéztem négykézláb közelről, hogy milyen is a talaj…

Ez negyvenkilenc kilométernél történt, nem akartam már elszúrni a végét. Előzetesen tartottam a nagy melegtől, ugyanis én az edzéseimet korán reggel végzem, ezen a versenyen pedig bőven harminc Celsius fok felett volt a hőmérséklet, de szerencsére ebből sem lett semmiféle probléma.

Milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőt tekintve?

Most, hogy már belekóstoltam, elmondhatom, hogy nagyon tetszik az ultra, mindenképpen ezt szeretném folytatni és még jobb lenni benne. Ősszel a Balatonfüredi UltraFutó Fesztivál hatórás számában leszek ott, további célom pedig a kilométerek folyamatos növelése. Nyilván ez attól függ, hogy miképp sikerülnek az edzések, és milyen lesz a fejlődésem. Ki kell emelnem a család támogatását, nélkülük nem lehetne ezt csinálni, ezúton is köszönöm, hogy mindig támogatnak, és ott vannak mellettem.