A morzine-i pálya híresen nehéz, s itt általában rendkívül erős mezőny gyűlik össze. Ez most is így volt a Spartan Ultra világbajnokságon, ahol Elite-ben kilencedik lett a nők között.
Örültem, hogy ezen a pályán rendezik az ultra vb-t, egy ilyen világeseményt mégis egy nehéz és megpróbáltató terepen kell tartani – mondta Borza Helga, aki 09:37:16-os idővel kilencedik lett a morzine-i Spartan Ultra világbajnokságon Elite-ben a nők között. – A mezőny erős volt, a világ minden tájáról itt voltak a legjobbak, olyanok, akiket online szoktam nézni. Megható volt, hogy ott lehettem közöttük és velük együtt rajtolhattam. Nagyon vártam már a kezdést, ez volt az esztendő főversenye számomra, bár lesznek még komoly kihívásaim. Hogy mi volt a célom? Ahogy mindig, úgy most is ki szerettem volna hozni a maximumot magamból és elégedetten akartam beérni, de… Bevallom, két konkrét célt is kitűztem magam elé, az egyik, hogy a tízben végezzek, a másik pedig az, hogy tíz órán belüli időt érjek el. Boldog vagyok, hogy mindkettő összejött.
Milyen volt a verseny?
Az elején beálltam egy számomra haladós, de viszonylag komfortos tempóra, semmiképpen sem szerettem volna elfutni magam. A dárda nem ment, ami egy kicsit visszavett, de igyekeztem tartani a tempót. Aztán húsz kilométer után jött egy nagy mászás, ami nagyon jól ment, tudtam kapcsolni egy fokozatot, majd elkezdtem előzgetni és egyre feljebb jutni. Egyre jobban éreztem magam a pályán, remekül mentek a lefelék és a felfelék is, de vigyáztam a technikás terepen, ugyanis semmiképpen sem szerettem volna elesni… Éreztem, hogy jó erőben vagyok, nem akartam kockáztatni, vigyáztam a testi épségemre. Aztán egyszer csak beértem az amerikai Cassandra Gillt, aki hatalmas sztár a Spartanban, szinte az összes hazai versenyét megnyeri. Elképesztő volt vele együtt haladni, beszélgettünk egy kicsit, de a sík részen ellépett tőlem. Aztán jött egy mélypont, ugyanis a depót eredetileg huszonkilenc kilométerre ígérték, ami végül harmincháromnál jött… Egyáltalán nem volt mindegy ez a négy kilométer, nagyon vártam már a depót és azt, hogy kezdjük a második kört, nem esett jól ez a plusz néhány kilométer. Ittam egy kávét és új hátizsákot vettem fel, majd jöhetett a második kör. A felfelék továbbra is remekül mentek, sikerült megelőznöm Cassandra Gillt, akit már végig magam mögött tudtam tartani. Úgy voltam vele, hogy most már senki ne előzzön meg, sőt, egy holland lányt még lehagytam. A hajrában közel volt a nyolcadik, de nem akartam kockáztatni, a biztosra és a pozícióm megtartására mentem. Jó erőben éreztem magam, a végén is remekül mentek az akadályok, összességében nagyszerű versenyen vagyok túl. Okosan és összeszedetten tettem a dolgomat, még akkor is, amikor nem volt hozzá kedvem…
Egy ilyen hosszú versenyen akarva, akaratlanul jönnek a mélypontok és a hullámvölgyek. Ön hogyan volt ezekkel?
A felénél kerültem mélypontra, amikor négy kilométerrel odébb volt a depó. Mentálisan kivett belőlem, hogy még mindig menni kell, még mindig nincs vége az első körnek… Egyébként előzetesen ötvenegy kilométer volt kiírva, ami végül ötvenhat és fél lett. Egy ilyen távon ez plusz egy órát jelent, ami egyáltalán nem mindegy. Aztán a másik, amikor egy lejtőn lefelé elkezdtem előzni, de egyszer csak beszorult a levegő mindkét oldalon. Mivel előzésbe voltam, nem sétálhattam bele, futottam tovább, s abban bíztam, hogy minél gyorsabban jobb lesz. Kellemetlen volt, de idővel rendbe jött. Aztán a láncos akadály eléggé nehéz volt, lassan mozogtam, mivel a CEU-ban nincs ilyen szám, nem vagyok ebben gyakorlott. Azonban ezt is megoldottam.
Most, hogy túl van a főversenyén, hogyan néz ki a közeljövője?
A morzine-i világbajnokság után a legfontosabb a megfelelő regeneráció és a pihenés volt, aztán már folytatódott is a felkészülés a továbbiakra. Augusztusban Somogybabodon a trifecta hétvégén leszek ott két távon is, majd jön az Európa-bajnokság és a széria befejező futam. Szeptemberben nem lesz Spartan-verseny, ekkor a Julian Alps Trail nyolcvan kilométeres távja lesz középpontban. Októberben horvát és magyar Spartan-megmérettetés van a naptárban, novemberben pedig Abu Dzabiban versenyzek majd a világbajnokságon. Ezzel zárul az idény, kis pihenő után pedig majd kezdődik is a felkészülés a következő esztendőre.
