Rakonczay: A hatnapos futás végén már az árnyékban is könnyű megbotlani

„Naponta másfél órát aludtam, összesen négy hosszabb alvásom volt, amelyek félórásak voltak.”

A hatnapos futás világbajnokával beszélek?
Igen – válaszolt mosolyogva Rakonczay Gábor, aki az olaszországi Policoróban a GOMU ultrafutó szervezet hatnapos világbajnokságán 848.518 kilométert tett meg.

Ez volt a negyedik hatnapos versenye – és a legkeményebb is?
Egyértelműen. Mivel világbajnokság volt, minden versenyzőből olyat hozott elő, amit csak egy ilyen rangú esemény tud. Több volt egy ultraversenynél. Másrészt ez az olasz pálya kifejezetten lassú, ugyanakkor technikás, sok kanyarral, térkővel, egyenetlen aszfalttal és útburkolattal. Nem rekorddöntögetős pálya… Ráadásul a térköves rész szétszedte a lábakat.

Hétszázkilencvenkilenc kilométer volt a pályacsúcs, sokan azt mondták, nem megy senki nyolcszáz fölé, ám ezen a vébén az első három helyezettnek is sikerült.

Mi volt a legnehezebb?
Az időjárás elég furcsa volt, ahhoz képest, hogy Dél-Olaszországban rendezték az eseményt, csupán négy fok volt. Ráadásul abszurd, de nappal a pálya egyik részén kifejezetten meleg, már-már „pólós” idő volt, míg a másikon kabátra és kesztyűre vágyott az ember. Ennek okai a légáramlat és az árnyékok voltak. Nagy csatát vívtunk egymással, ami inkább fejben dőlt el. Erősnek kellett lenni, és amikor már az utolsókat rúgtuk, az döntött, hogy ki tud rátenni még egy lapáttal, meg még eggyel… Ez a része elég kemény volt, mindenki meg akarta szerezni a világbajnoki címet.

Ami a taktikát illeti, minden úgy ment, ahogy előre elképzelte?
A korábbi három hatnapos versenyemen alapvetően bejött a taktika, így most is ezt követtük. Biztonsági indulást választottunk, egy ideig tizennegyedik voltam, majd szép lassan felkapaszkodtam. A negyedik napon derült ki igazán, hogy ki csinálja jól, és ki nem. Ekkor kaptunk egy ideiglenes állást, de természetesen még a hátralévő két napon változott a sorrend. Az első helyen futó skótot az ötödik napon tudtam megelőzni. Egyébként jelentős előnnyel vezetett, de jól mutatja, remek taktikát választottunk, kiválóan működött a gyakorlatban az elképzelésünk.

Miként oldotta meg a pihenést?

Naponta másfél órát aludtam, tíz-húsz perces bontásokban, valamint összesen négy hosszabb alvásom volt, amelyek félórásak voltak.

Sokszor kerültem olyan állapotba, hogy gondolkodni nem tudtam, de még működtem… Rengeteg expedíciót csináltam meg alváshiányos állapotban, szóval van tapasztalatom. Van olyan, amikor a szervezetnek már elege van, de még mindig talpon vagy. Előfordult már ilyen velem az Antarktiszon és az óceánon is. Verseny közben meg lehet különböztetni, hogy mikor képzelődsz, és mikor valós a látásod, azaz a hallucináció is gyakran előjön. Ha színesebb és impulzív a kép, valószínűleg képzelődsz, ha sötétebb, akkor az a valóság. Ez a rutinnal jön, egy idő után már meg lehet különböztetni. Ráadásul a mostani pálya mellett sok volt a növény, és azoknak az árnyéka rávetült a pályára. A verseny végére nehéz volt értelmezni az árnyékokat. Sok minden úgy tűnt, mintha a térben ott lenne előttem, és át kellene lépni. Persze nem volt ott semmi, csak én láttam úgy az alváshiány miatt.

Ráadásul a saját magyar csúcsát is megdöntötte, tavaly Balatonfüreden 844.1 kilométert teljesített. Tervezte a rekorddöntést?
Nem. Úgy álltunk neki a versenynek, hogy a lassú pálya és a bonyolult időjárás miatt talán a nyolcszáz kilométer is elég lehet a győzelemhez. A lényeg az volt, hogy bármennyivel, de nyerjek. A hajrában a segítőim mondták, hogy a magyar rekord is meglehet, biztattak, maradjak a pályán. Örülök, hogy sikerült, de nem volt cél.

Milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőben?
A következő kihívás az Ultrabalaton lesz. A privát futásokat is beleszámítva ez már a nyolcadik Ub-m lesz, várom már. Az év végére szeretnék összehozni egy klasszikus expedíciót, most remek állapotban vagyok, hosszú futóidőszak van mögöttem, jó lenne egy kicsit mást csinálni. A nyáron kiderül, pontosan miről is van szó.

A következő évre van egy nagy cél előttem: New Yorkban van a világ leghosszabb hitelesített futóversenye, amely csaknem ötezer kilométeres.

Már felvettem a kapcsolatot a szervezőkkel. Ez másfajta kihívás lenne, itt van kötelező pihenőidő, éjfél és reggel hat között nem lehet a pályán lenni. Izgalmasan hangzik.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Disznóbendő-rugdosástól az Európa-bajnokságig
Csordás Csaba ezerszer futott fel az Írott-kőre
Hogyan eddzünk a kánikulában? Schwarzenegger tippjei a nyári edzésekhez
A kisbabájával állt fel a dobogóra, mert mindketten megérdemelték a tapsot
Úgy taktikázott, hogy ne szálljon el a pulzusa, pályacsúccsal győzött az UTH-n

Videók

Hetvenévesen úgy futotta le a száz métert, hogy leesett a nézők álla
Mint egy sosem látott világ: merülés a jég alá, egyetlen mély levegővel
A rendőrök biztos nem örülnek neki, de így is át lehet bringázni egy hídon

Hegymászás

A Mount Everest máig megoldatlan százéves rejtélye
Minden férfi szerelmes volt belé, ő viszont csak a hegyekbe: az első nő a K2-n
Varga Csaba az utolsó nyolcezresre indult, amelynek csúcsán még nem álltak magyarok

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.