Ötven órát a pályán töltve második lett a tihanyi One Way Ticket backyard-versenyen. Elégedett ezzel az eredménnyel?
Vérmes reményeim nem voltak, előzetesen nem volt semmiféle komoly elvárás magammal szemben – mondta Filep Ákos, aki 50 kört megtéve második lett a tihanyi One Way Ticket backyard-versenyen. – Annyit szerettem volna futni, amennyivel jó esélyem lesz a magyar backyard-csapatba kerülésre, talán ezzel az ötven órával elértem ezt, de még nem biztos. Esztergomban nem sikerült jól a verseny, a chipem leesett a lábamról a karámban, ami miatt kizártak, pedig jó formában éreztem magam, harminchét kört tettem meg, és még volt benne jócskán. Tihanyban máshogy alakultak a dolgok, mások voltak a nehezítő tényezők. Elég meleg volt, poros és szintesnek bizonyult a pálya, az ötven kör alatt háromezerhatszáz méter szintemelkedés jött össze. A vártnál jobb eredmények születtek, lehet látni, hogy egyre jobb a magyar backyard, egyre erősebbek a futók.
Milyen volt a verseny?
Nem pörögtem túl a dolgokat, igyekezem tartalékolni. Nappal szándékosan belassítottam, hogy éjszaka gyorsabban tudjak haladni, ami által több idő jut a pihenésre. Sajnos az első éjszaka nem voltam elég fáradt, így nem tudtam aludni, elég rosszul jött ez ki. A második nappal is lassabban haladtam, majd harminchat óra körül kissé dehidratált állapotba kerültem. Igyekeztem hűteni magamat, de valamiért nem ment. Lehet, hogy sok sót ettem, de ez még nem bizonyosodott be. A dehidratáció ellenére fejben végig maximálisan ott voltam, aztán a második napon gyomorproblémák is jelentkeztek. A folyadékháztartásom felborult, nem hűtött rendesen a szervezetem, ezért jegeltem magam.
Nem lehetett egyszerű a nagy melegben futni órákon keresztül.
Sok energiát vesztettem, a vízháztartás felborulását pedig nem tudtam helyrehozni. Pedig a minimum vízfogyasztásra mentem, csak annyit vittem be, amennyit a szervezetem fel tud venni. Amint megemeltem a vízbevitelt, elkezdett vizesedni a térdem. De, hogy pozitívabb dolgokról is beszéljek, volt egy vicces jelenet. Miután lement a nap, vártuk az éjszakát, hogy hűvösebb legyen. Egy kis pihenés után éjszaka öltözködtem, majd azt vettem észre, hogy egy alsónadrágban és pólóban vagyok a rajtzónában. Elfelejtettem felhúzni a rövidnadrágomat, de nem volt mit tenni, így kellett mennem egy kört. Szerencsére este volt már, a sötétben nem volt annyira gáz a helyzet. Legalább lett egy alsónadrágban futott köröm.
Közel volt az első hely: csalódott, hogy nem jött össze?
Elégedett voltam az ötven körrel, úgy voltam vele, megpróbálok extrémebben belenyúlni, s helyrehozni a problémákat, de sajnos nem lett jobb. Nem jó helyre ment a víz, a térdvizesedés pedig nem jött jól… Amíg versenyben voltam, kisebb motivációkat tűztem ki magam elé, mint például a háromszáz kilométert, a negyvennyolc, majd az ötven órát. Az ötven órával elégedett voltam, megpróbáltam változtatni a frissítésemen, de sajnos nem jött be, nem lett jobb a helyzet.
Hogyan néz ki a közeljövője?
Az augusztus eleji Deseda Ultramaratonon erősen gondolkozom, tavaly megnyertem az öt maratoni kategóriát, jó lenne megint valami remek eredményt elérni. Ráadásul, ha ott leszek az őszi huszonnégyórás világbajnokságon, akkor még gyakorlásnak is nagyszerű lenne. S ha már a vb szóba került, egyelőre ott vagyok a bő keretben, de még sok a kérdőjel ezzel kapcsolatban. Nyilván szeretnék részt venni a versenyen, de majd kiderül. Ha valamiért mégsem jön össze, akkor helyette egy backyard-versenyt teljesítek, mégpedig vagy a velenceit vagy egy lengyelt.
