Elégedett a tihanyi eredményével?
Vérmes reményeim nem voltak, előzetesen nem volt semmiféle komoly elvárás magammal szemben – mondta Filep Ákos. – Annyit szerettem volna futni, amennyivel jó esélyem lesz a magyar backyardcsapatba kerülésre, talán ezzel az ötven órával elértem ezt, de még nem biztos. Esztergomban nem sikerült jól a verseny, a chipem leesett a lábamról a karámban, emiatt kizártak, pedig jó formában éreztem magam, harminchét kört tettem meg, és még volt benne jócskán. Tihanyban máshogy alakultak a dolgok, mások voltak a nehezítő tényezők. Elég meleg volt, poros és szintes a pálya, az ötven kör alatt 3600 méter szintemelkedés volt. A vártnál jobb eredmények születtek, lehet látni, hogy egyre jobb a magyar backyard, egyre erősebbek a futók.
Milyen volt a verseny?
Nem pörögtem túl a dolgokat, igyekezem tartalékolni. Nappal szándékosan belassítottam, hogy éjszaka gyorsabban tudjak haladni, s több idő jusson a pihenésre. Sajnos az első éjszaka nem voltam elég fáradt, nem tudtam aludni, elég rosszul jött ez ki. A második nappal is lassabban haladtam, majd harminchat óra körül kissé dehidratált állapotba kerültem. Igyekeztem hűteni magamat, de valamiért nem ment. Lehet, hogy sok sót ettem, de ez még nem bizonyosodott be. A dehidratáció ellenére fejben végig maximálisan ott voltam, aztán a második napon gyomorproblémák is jelentkeztek. A folyadékháztartásom felborult, nem hűtött rendesen a szervezetem, ezért jegeltem magam.
Nem lehetett egyszerű a nagy melegben futni órákon keresztül.
Sok energiát vesztettem, a vízháztartás felborulását pedig nem tudtam helyrehozni. Pedig csak annyi vizet ittam, amennyit a szervezetem fel tud venni. Amint megemeltem a vízbevitelt, elkezdett vizesedni a térdem. De hogy pozitívabb dolgokról is beszéljek, volt egy vicces jelenet. Miután lement a nap, vártuk az éjszakát, hogy hűvösebb legyen. Egy kis pihenés után éjszaka öltözködtem, majd azt vettem észre, hogy alsónadrágban és pólóban állok a rajtzónában. Elfelejtettem felhúzni a rövidnadrágomat, de nem volt mit tenni, így kellett mennem egy kört. Szerencsére este volt már, a sötétben nem volt annyira gáz a helyzet. Legalább lett egy alsónadrágban futott köröm.
Közel volt az első hely, csalódott, hogy nem jött össze?
Elégedett voltam az ötven körrel, úgy voltam vele, megpróbálok extrém módon belenyúlni, s helyrehozni a problémákat, de sajnos nem lett jobb. Nem jó helyre ment a víz, a térdvizesedés pedig elég kellemetlen… Amíg versenyben voltam, kisebb célokat tűztem ki magam elé, mint például a háromszáz kilométert, a negyvennyolc, majd az ötven órát. Az ötven órával elégedett voltam, megpróbáltam változtatni a frissítésemen, de sajnos nem jött be, nem lett jobb a helyzet.
Hogyan néz ki a közeljövője?
Az augusztus eleji Deseda Ultramaratonon erősen gondolkozom, tavaly megnyertem az öt maratoni kategóriát, jó lenne megint valami szép eredményt elérni. Ráadásul ha ott leszek az őszi huszonnégy órás világbajnokságon, akkor még gyakorlásnak is nagyszerű lenne. S ha már a vébé szóba került, egyelőre ott vagyok a bő keretben, de még sok a kérdőjel ezzel kapcsolatban. Nyilván szeretnék részt venni a versenyen, de majd kiderül. Ha valamiért mégsem jön össze, akkor helyette egy backyardversenyt teljesítek, vagy a velenceit vagy egy lengyelt.
