Remekül szerepelt a Spartan CEU Series második állomásán Lengyelországban, Elite kategóriában előbb Superben hetedik lett, majd Beasten harmadik helyen ért be a célba.
Jó formában éreztem magam, ráadásul tudtam, hogy szintes a pálya, ami sokkal jobban fekszik nekem, mint a sík – mondta Borza Helga a Csupasportnak.
Először úgy volt, hogy csak a szombati Superen veszek részt, de ha már itt tartózkodtam és éppen születésnapom volt vasárnap, megleptem magam egy Beasttel. Ha már ilyen messzire utaztunk…
Nehéz, sok szinttel teli volt a pálya, CEU-s szinten sem volt könnyű. Nem olyan régen a szombathelyi Spartanon nem úgy ment a Super, ahogyan azt szerettem volna, most mindenképpen jobban akartam teljesíteni és ki akartam hozni magamból a maximumot.
Ez úgy néz ki remekül sikerült: beszéljünk a két futamról, kezdjük a Superrel.
Szép időjárásban rajtoltunk, az elején rögtön egy nagy mászással kezdtünk, a sípálya alatti felvonóknál kellett mászni, elég meredek volt. Nehéznek bizonyult, de jól osztottam be az erőmet a technikás szakaszon. Ami az akadályokat illeti, a dárda és a multi twister egyből sikerült, az olympusnál hibáztam. Teljes mértékben kifutottam magam, boldogan értem célba, jót versenyeztem, s ami a legfontosabb: remekül éreztem magam. Összességében nehéz volt ez a Super, a tizenkét kilométeres pálya ezer méter szintemelkedést tartalmazott, a hetedik helyre volt most elég a teljesítményem.
Másnap viszont megszerezte a hőn áhított háromszöget: harmadik lett Beasten.
A szombati verseny után közel sem éreztem magam kipihentnek a vasárnapi Beasten, főleg úgy, hogy az én futamon után még órákig kint tartózkodtam a pályán, mert a barátnőmet vártam, aki éppen futott. A napsütés miatt fejfájásom és hányingerem lett, reménykedtem benne, hogy reggelre elmúlik, szerencsére így is történt. Az időjárás viszont száznyolcvan fokos fordulatot vett, vasárnapra megjött a szél és az eső, a pálya saras lett.
A rajtcsomag átvétele után nagyon zuhogott, senki nem akart beállni a rajtba, szóltam is a többieknek: „Senki, nem jön velem? Tudjuk le ezt a szörnyű pályát.”
Ez a szombatihoz képest tíz kilométerrel és hétszáz méter szinttel több volt, magasabbra mentünk, többet kellett mászni. Ismét technikásnak bizonyult a pálya, ráadásul egyszer azt hittük, hogy eltévedtünk. Ez egy kicsit bezavart, de aztán ismét jó irányba kerültünk. Nem volt friss a lábam, de szépen mentem előre, az ape henger és a Z-fal is simán ment, viszont a dárda és a twister ezúttal nem jött össze elsőre, most nagyon vizes és saras volt minden, szóval nem voltak jók a körülmények, nem könnyítették meg a dolgunkat. Kemény futamon voltunk túl, nagyon örülök a harmadik helynek. Mindenképpen szerettem volna egy háromszöget szerezni Lengyelországban, a Superen ez nem jött össze, de a Beasten igen. Tökéletes születésnapi és anyák napi ajándék volt, külön öröm, hogy a kislányommal élhettem át!
Hogyan néz ki a közeljövője?
Ott leszek a Spartan CEU harmadik állomásán júniusban Erdélyben, Beast távon versenyzek. Rá két hétre lesz a morzine-i világbajnokság, nemrég kaptuk meg a pályarajzot, ötvenegy kilométer hosszú lesz a pálya háromezer méter szintemelkedéssel megfűszerezve. De mindenekelőtt május végén Komáromban méretem meg magam, Superen és Sprintben is versenyzek.
