Úgy beindult a lejtőn, hogy alig érték utol

A tizedik helyen célba érő C. J. Albertson különleges próbálkozással vétette észre magát a Bostoni maratonin; Jordan Tropf három nap alatt háromszor is teljesítette a klasszikus távot, nem is akármilyen eredményekkel.

Noha az időeredmények és a versenyek színvonalát tekintve sem a Chicagói, sem a Bostoni maratonitól nem dobhattuk el az agyunkat, érdekes sztorikat így is tartogatott a két a patinás viadal.

Egészen különleges vállalást tett például a sorára a koronavírus-járvány miatt két és fél évet váró C. J. Albertson a jubileumi 125. bostoni maratonin. Már az elején, a lejtős részen meglódult, és féltávnál több mint két perccel vezetett úgy, hogy 21 kilométeres részideje (1:04:08) kilenc másodperccel jobb volt a hivatalos félmaratoni egyéni csúcsánál.

Másfél óra elteltével teljesen elkészült az erejével (amiben a világon semmi meglepő sincs), ekkor már ünnepeltette magát a közönséggel. Igyekezett némi pluszlendületet nyerni, de mindhiába, megfogta őt az üldözőboly, viszont legalább emlékezetessé tette a 28. születésnapját.

Hősiesen küzdött, egyéni rekordjától nem sokkal elmaradva (2:11:44) a tizedik helyen futott be – szinte hihetetlen, hogyan tudott regenerálódni azután, hogy kis túlzással összeesett jó tíz kilométerrel korábban… A versenyt követően ugyanakkor megmagyarázta furcsa taktikáját.

„Azt mondtam magamnak, hogy én vagyok a világ legjobb futója a lejtőn, és ebben teljes szívemből hittem. Nem futottam túl keményen, szimplán csak ennyire jól haladok lejtmenetben. Felfelé már kevésbé… Tudtam, ha a főmezőnnyel érkezem az emelkedőhöz, egyáltalán nem leszek versenyképes, leszakadok” – így Albertson.

A 2:09:51-et futó kenyai Benson Kipruto karrierje legnagyobb sikerét jegyezve biztosan nyert, a nőknél honfitársa, Diana Kipyogei végzett az élen. Mögötte a 2017-es győztes, szintén kenyai Edna Kiplagat ért célba, aki pénteken már a 42. életévét tölti be, ráadásul ötgyermekes édesanya.

Egyedi és fantasztikus teljesítmény az ortopédsebész-rezidensként dolgozó Jordan Tropfé is, aki 2:27:24-et futott október 9-én Baltimore-ban, egy nappal később Chicagóban 2:31:54 alatt ért célba, majd 11-én Bostonban 2:32:13-at ért el – három nap alatt háromszor teljesítette a maratoni távot, nem is akármilyen eredményekkel!

Vasárnap Chicagóban egyébként jobb győztes idő született a férfiaknál, mint hétfőn Bostonban, a két éve hatodik etióp Seifu Tura 2:06:12-vel nyert az amerikaiak versenyzője, Galen Rupp előtt, akinek 2:06:35-ös eredményénél még sohasem futott jobbat hazai versenyző Chicagóban.

A kifejezetten meleg levegő ellenére tehát jól mentek az atléták. A nők között a kenyai Ruth Chepngetich talán világrekordra készült, mert iszonyatos tempóval nyitott, de elfáradt, 2:22:31-nél szakította át a célszalagot. Pedig 15 kilométernél még két perccel állt jobban, mint a világcsúcsrészidő, ekkor a 2:12-es végső időeredménnyel haladt egy vonalban virtuálisan.

Annyira sietett, hogy a férfi nyula is megunta, így egyedül róhatta a kilométereket. A negyedik öt kilométeren számottevően lassulni kezdett, végül öt perccel maradt el saját egyéni rekordjától élete első amerikai erőpróbáján.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.