A tarahumara csodafutók titka évszázadok óta megfejthetetlen

Rengeteg történet szól a tarahumara indiánok misztikus képességéről, miszerint zord, hegyi körülmények között, keskeny ösvényeken rendkívül hosszú távokat képesek futni – a világ különleges sportjait bemutató sorozatunkban a rarámurik legendája kerül fókuszba.

Mexikóban, a zord Sierra Madre eldugott völgyeiben fekvő apró falvakban élnek a tarahumara – ahogyan ők magukat nevezik: a rarámuri – indiántörzs tagjai. A mai napig elszigetelik magukat a világtól, és őrzik az ősi hagyományokat, így azt is, hogy a kis települések ügyes-bajos dolgait a varázsló irányítja – a varázsló, akinek fontos szerep jut a rarámurik kivételes hosszútávfutó-képességének megalapozásában is. A napimádó tarahumárák a csillogó korong mozgásából követik le életüket, jövőjüket, és kultikus szertartásaik is ennek jegyében zajlanak.

Fantasztikus csodafutóikról sok adat áll rendelkezésre, ugyanis már az 1700-as évekből van leírás az indiánok emberfeletti képességeiről, ám egyvalami nem változott az idők sodrásában: a szívós, kitartó törzs tagjainak élete rendíthetetlenül a nap egyenletes útját követi, és a hit vezeti a tarahumara futók minden egyes lépését is.

A leírások alapján a tarahumarák futóversenyeiknek két formája ismeretes: vannak küzdelmek, amelyeknek csak rajtjuk van, de végük nincs, s amely kihívások során a futók a végkimerülésig trappolnak, vagyis addig, amíg össze nem esnek. Szó szerint az utolsó csepp energiájukat is elvesztik, mondván, a rarámurik ősi földjére nem borulhat örökös sötétség. A versenyek előtti napon a futók már együtt vannak, mégpedig a varázsló felügyelete mellett, ekkor testük minden részét hamuval, zsírral fedik be, a lábukra ezen kívül növényi főzetet is kennek, amelynek titka szintúgy a varázsló birtokában van, ami viszont nem mágia, hogy már hetekkel a verseny előtt mértékletesen táplálkoznak, és megvonják maguktól alkoholos törzsi italukat.

S ha már az energiabevitel…

Az urbánus konyhakörülményekhez szokott emberek számára érdekes, de leginkább ijesztő lehet, hogy az indián futók tapasztalatai, s hiedelmei szerint a patkányhús jó erőt ad az iszonyú penzumok teljesítéséhez.

Amikor eljön a verseny napja, a varázsló lelkesítő beszédet tart a résztvevőknek, és ezen lelki, szellemi és spirituális útravalóval indítja el a törzs tagjait a többszörös maratoni távra.
Az indián hosszútávfutás másik formája, amikor a verseny kihívásos alapon, falvak között zajlik, s ekkor kijelölt távot tesznek meg a résztvevők. Ennek a küzdelemnek az az érdekessége, hogy a tarahumarák egy fagolyót (szimbolikus napot) görgetnek maguk előtt, vagy egy, a kezükben tartott rúddal terelgetik, esetleg a lábukkal rúgják a göröngyös talajon. Ha a küzdelem éjszakába nyúlik, akkor a falvak apraja-nagyja fáklyák fényével segíti a saját versenyzőit. A Sierra Madréban tulajdonképpen minden indián jó hosszútávfutó, a keskeny hegyi ösvényeken a zerge ügyességű és sebességű futó gyorsabb, mintha ugyanazt a távot valaki lóháton tenné meg.

A tarahumarák nem csupán „golyófutásban” mérik össze az erejüket, hanem a „karikafutásban”, ám ebben a kihívásban már nők vesznek részt, ők hetvenöt centiméter hosszú boton pörgetik a karikát – természetesen futás közben.

S nemcsak az eszköz, hanem a futófelszerelés is más, amíg a férfiak csupasz felsőtesttel tették meg a távot (manapság, a rajtszámos versenyek korában már pólót, trikót öltenek), addig a nők indián viseletben, hosszú, bokáig érő szoknyában futottak, s futnak a jelenkorban is.

Rarámuri futónő a Caballo Blanco terepultrán Fotó: AFP, Pedro Pardo

A teljesítmények pedig elképesztőek.
A feljegyzések szerint még a harmincas évek kezdetén Luis Resaz tarahumara indián hetvenkét óra alatt 560 kilométert futott – megállás nélkül. Ez az eredmény tizenhárom maratoni távnak felelt meg. Az első hivatalos szupermaratonit is akkoriban, 1932-ben Mexikóban rendezték, és az eseményre meghívást kaptak az indián futók is, a 92 kilométeres táv győztese pedig a tarahumara Tomaso Zafiro lett. Néhány amerikai sportvezető – értesülve az eseményekről – még ugyanebben az évben 144 kilométeres futóversenyt hirdetett Texasban, a kihívás érdekessége pedig az volt, hogy nem hegyi terepen, hanem aszfalton rendezték meg, a szervezők ugyanis kíváncsiak voltak arra, hogy a meghívott rarámurik az általuk megszokott, természetes életterükből kiragadva miként reagálnak a megváltozott körülményekre. Nos, Tomaso Zafiro akkor és ott sem talált legyőzőre – még úgy sem, hogy a rendkívül hosszú távra az indiánokon kívül más futó nem is jelentkezett.

A tarahumara futó lábát legfeljebb egy gumitalpú szandál védi Fotó: AFP, Pedro Pardo

Az orvosok próbálták megfejteni a futók élettani titkát, de nem sikerült minden részletre fényt deríteniük. A nagy futásokról készült feljegyzések, mérések, tapasztalások csak a távok során mutatott rendkívüli állóképességről szolgáltattak adatokat, illetve az derült ki, ami a teljesítések kapcsán amúgy is nyilvánvaló volt, hogy a tarahumara futók valósággal fáradhatatlanok.

Olyannyira azok, hogy egy-egy hegyi teljesítés során számukra még az sem lehetetlen, hogy az egymással versengő két csapat tagjai a huszonhat és fél kilométeres etapot tízszer tegyék meg, és 265 kilométert hagyjanak maguk mögött.

Az indiánok történetét cikkekben, könyvekben, dokumentumfilmekben is megörökítették, sok ultrafutó számára inspiráló a rarámurik kitartása, és manapság egyre többen próbálkoznak az extrém távok leküzdésével – és persze számtalan esetben bebizonyosodott már, hogy a hosszú távú versenyeken lehetetlen nem létezik, de… A tarahumarák teljesítménye még a mai világban is különleges, a futásuk pedig misztikus, hiszen ők úgy száguldanak a zord terepeken, hogy a lábukat nem védi jól párnázott sportcipő, legfeljebb egy különleges gumitalpú szandál (vagy az sem), nincs rajtuk futózsák, nincs tudományos alapossággal kiporciózott frissítésük, a férfiak puritán, a nők pedig hagyományos öltözetben, hosszú szoknyájukban róják a száz, sőt gyakorta kétszáz kilométer feletti útjukat…

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Nem mindenki lesz ultrafutó, de amit lefutsz, az a tiéd, nem veheti el senki!
Toldi Péter nyerte meg a világ egyik legkeményebb futóversenyét
Emberek a Dunában: több mint ezerötszázan úsztak Budapest szívében
Mészáros Tamás a Balaton-kör után dupla Spartathlont futna
Hasznos alkalmazások rövidebb és hosszabb túrákhoz

Videók

Hetvenévesen úgy futotta le a száz métert, hogy leesett a nézők álla
Mint egy sosem látott világ: merülés a jég alá, egyetlen mély levegővel
A rendőrök biztos nem örülnek neki, de így is át lehet bringázni egy hídon

Hegymászás

A Mount Everest máig megoldatlan százéves rejtélye
Minden férfi szerelmes volt belé, ő viszont csak a hegyekbe: az első nő a K2-n
Varga Csaba az utolsó nyolcezresre indult, amelynek csúcsán még nem álltak magyarok

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.