„Nagyon régóta futok aszfalton, és úgy érzem, kicsit kiégtem benne. Egyrészt meguntam, hogy az a cél, hogy mindig másodperceket faragjunk le a távból, másrészt nem szeretem a meleget, nem vagyok hajlandó 25 fok felett aszfaltos versenyre menni.
Terepen a meleg sokkal elviselhetőbb, emellett nagyon jó az erdőben mozogni. Úgy érzem, az nem is futás igazából, hanem másféle sport.”
Anna tavaly is még inkább aszfalton versenyezett, maratonra készült, ugyanis a korábbi négyórás idejéből szeretett volna lefaragni. Ez sikerült is neki, 3:33:58 alatt teljesítette a távot az októberi Spar Budapest Maratonon.
„Elég nagy küzdelem volt, de megérte, nagyon örültem neki. Idén nemigen indultam aszfaltos megméretésen, csupán a balatonfüredi Generali Runon, amelyen sikerült egyéni félmaratoni csúcsot döntenem, pedig volt benne szint, amit meg is éreztem. Szerencsére az időjárás kedvezett, mert hűvösebb volt, úgyhogy megszületett az egyéni csúcsom az 1:38:46-tal, amivel egyébként a második helyet szereztem meg.”
A sportoló tavasszal már szép eredményeket ért el terepversenyeken. A Vértes Terepmaraton 23 kilométerén harmadik, a Boldogkővár Trailen első, míg az UTH Twin Peaksen harmadik helyen végzett. Legutóbb, július 9-én vasárnap a Tailwind Börzsöny Trail M távján szerzett aranyérmet 2:30:16-os idővel. A 23.5 kilométeres, közel 1000 méteres szintkülönbséggel járó versenyen elég szoros volt a küzdelem a női dobogós helyekért.
„Az ezüstérmes Osztafin Anna sokáig vezetett, a másik riválissal, Dobrovoczky Ágotával nagyjából a táv feléig előzgettük egymást, majd utolértük Annát, és onnantól hárman kerülgettük egymást, sőt, egyszer el is tévedtünk.
Kicsit nyomasztó, ugyanakkor izgalmas is volt, hogy valaki mindig a nyomomban van. Aztán az utolsó frissítőpontnál sikerült kis előnyhöz jutnom, annak köszönhetően, hogy még rengeteg vizem volt, így a többiekkel ellentétben nem kellett megállnom. Onnantól túlélő üzemmódba kapcsoltam, bár a legvégéig bennem volt, hogy utolérnek. Igazából eleinte nem is volt kedvem ehhez a versenyhez a nagy meleg, és a nagy szint miatt, de úgy álltam neki, hogy legalább az erdőben vagyok, nem aszfalton, tűző napon. Éreztem, hogy nem megy rosszul, a frissítés is jól működött, menet közben már sejtettem, és mondták is, hogy meglesz dobogó. Így is lett, az első helyen azonban meglepődtem.”
Anna viszonylag közel lakik a Nagy-Kevélyhez, ott szokott edzeni, de időnkét a Hármashatár-hegynél a népszerű Balboa-kört is teljesíti. Ha vidékre megy a szüleihez, a Zemplén- és a Tokaji-hegység is közel van hozzá, ott is szeret futni, ám sok helyen nem járt még.
„Nagy célom most nincsen, nézegetem az őszi terepversenyeket, aztán majd meglátjuk, hogyan alakul, esetleg még a siófoki aszfaltos félmaratonra benevezek.
Minél több helyre szeretnék az országon belül eljutni, ezért nézem, hol milyen távok és szintek vannak. Nekem terepen a húsz kilométer körüli táv a szimpatikus, nem akarok most hosszabbakat. Fontosnak tartom még megemlíteni edzőmet, Szabó Annát, akivel 2022 februárja óta dolgozom együtt. Neki köszönhetem javarészt, hogy ezeket az eredményeket elértem, mert ilyen tempókról, akár aszfalton, akár terepen, nem is álmodtam azelőtt. Nagyon sokat kihoz belőlem, változatos edzésekkel, és ami a legfontosabb, hogy sérülés nélkül. Úgyhogy nagyon hálás vagyok neki.”
