Gratulálok az első helyezéshez! Milyen volt a verseny? Úgy ment, ahogyan tervezte, számított a dobogóra?
Köszönöm, egyáltalán nem számítottam rá, nekem is nagy meglepetés volt. Az elején nagyon óvatosan kezdtem a meleg miatt, kellett egy-két kilométer, mire beálltam egy 4:45-5:00 perc közötti tempóra. Úgy éreztem, hogy a meleg ellenére ezt tudom végig tartani. Szerencsére itt azért több árnyék van, mint a Tisza-tónál. Láttam, hogy az elején páran elhúztak, és bár folyamatosan előzgettem, mivel a csapatok és a százharminc kilométeresek is már a pályán voltak, nem igazán tudtam, hogy kiket érek utol. A komp előtti frissítőpontot sajnos nagyon benéztem, mert jeleztek, hogy hamarosan indul a hajó, és futás közben nem szeretek sokáig megállni. Úgyhogy az izo és energiaszelet helyett, ami már nagyon kellett volna, inkább az átkelést választottam. A hajón persze már nagyon megbántam, de szerencsére sikerült eljutni az első kútig. Ilyen az, amikor valaki kísérő nélkül indul neki egy ilyen távnak.
Vác után viszont az tűnt fel, hogy mindegyik frissítőponton akkor ugrottak fel, öltöztek be, amikor odaértem. Szóval mintha még más futó nem járt volna ott korábban. Ebből kezdtem sejteni, lehet, hogy az élen állok.
Sőt, az egyik ponton még akkor bontották ki a chipolvasót. Nem akartam túlságosan erre koncentrálni, annyit láttam csak, hogy se mögöttem, se előttem nincs belátható távolságban senki, szóval bármilyen pozícióban vagyok, azt senki sem veszélyezteti. Csak végig kell menni, és lehetőleg nem elfogyni a végén, mint tavaly. Sikerült is, és még az utolsó chipolvasásnál is annyit mondtak, hogy gratulálnak a beérkezéshez. Amikor leértem a célkapuhoz, akkor mondták be, hogy érkezik az ötven kilométer bajnoka. Elképesztően jó érzés volt, talán még most sem fogtam fel. Az időm 3:57:55 lett, ami körülbelül öt perccel jobb, mint tavaly. Mondjuk, akkor kicsit hűvösebb volt.
Nem először vett részt a versenyen. Miben volt most más a tavalyihoz képest, hogy érzi, miben fejlődött?
Most sokkal jobban élveztem a versenyt és a távot. Szerintem túl sokat nem fejlődtem, ez az időn is látszik, az öt perc tényleg elhanyagolható. Talán inkább mentálisan vagyok ott jobban, illetve elég jól tűröm az extrém körülményeket, például a hőséget. Idén elég sok versenyen indultam, és még fogok is, úgyhogy a regenerációt is sikerült felgyorsítani.
A korábbi versenyek, eredmények közül melyikre a legbüszkébb, melyik volt a legemlékezetesebb?
Erre mindenképp, hiszen ez volt az első győzelmem, sőt az első dobogó is. Korábban a Tihany félmaratonon sikerült az első helyet megszereznem, de ott csak a korosztályomban.
Az Ultra Lupa-Tó 50 kilométeres távjának férfi dobogósai – Vidó Dániel (3:57:55), Vachtler Ferenc (4:11:18) és Báles Tibor (4:22:19)
Honnan jött a futás és a sport szeretete?
A sportot apukám szerettette meg velem, körülbelül tizennégy éves korom óta futok. Éveken át viszont csak kettő-négy kilométereket futottam, és rendszertelenül. Pár évvel később aztán ment nyolc-tíz is. 2017-ben jött egy ötlet, hogy be kellene nevezni a Budapest félmaratonra. Ott annyira megtetszett a versenyzés, hogy elkezdtem komolyabban venni a futást. Három éve már a táplálkozásra is odafigyelek, illetve két éve kiegészítő edzéseket is végzek konditeremben. Szóval mondhatjuk, hogy mostanra ez lett az életem, futó vagyok, és e köré építem az életem – persze a munka és a család mellett.
Nem a győzelem a cél, hanem hogy jól érezzem magam, élményeket gyűjtsek, és példát mutassak másoknak, főleg a gyerekeimnek.
Mi a következő cél? Esetleg hosszabb ultratáv is szóba jöhet?
Kacsingatok a hosszabb távok felé, már csak a korom miatt is, mert rövidebb távokon sajnos már nem tudok nagyon gyorsulni. Bár eddig minden évben sikerült egy kicsit faragni, meglátjuk az őszi szezonban összejön-e. Tavaszra sajnos nem tudtam megfelelő formába kerülni egy kisebb sérülés miatt. Jövőre talán kipróbálok egy nyolcvan-száz körüli távot is, de azt inkább nem ilyen hőségben.
