A győzelem reményében érkezett a versenyre?
Csupán megfelelően akartam teljesíteni, és jó érzésekkel beérni a célba – mondta Kozma Szabolcs. – Tudom, nincs tökéletes ultra, de igyekeztem jól beosztani az erőmet és a frissítésemet is jól összerakni. Úgy érzem, hogy sikerült, boldog vagyok a győzelem miatt.
Milyen volt a futás?
Remek hangulatú versenyen vagyunk túl, jó helyen voltak el a frissítőpontok, sűrűn találkoztunk emberekkel, kedvesek voltak az önkéntesek és a szurkolók, nagyon gyorsan eltelt ez a hat óra. A lábam jól vitt, semmiféle panaszom nem volt, és ahogy említettem, a frissítést is sikerült eltalálnom, aminek külön örülök. Egyszer kerültem hullámvölgybe, volt egy öt kilométeres sík szakasz, amely eléggé lassan telt, majd jött egy emelkedő, utána még nehezebben ment. Ötven kilométer után éreztem, hogy a győzelem is benne van a pakliban. Szeretném megköszönni Losonc Tímeának a felkészítést és a barátnőmnek a támogatást.
Milyen volt a pálya?
Nagyon tetszett, szép helyeken futottunk, csak ajánlani tudom. Budapestiként ritkán járok ezen a vidéken, de igazi gyöngyszemekre lehet itt bukkanni. Szádvárt ki lehet emelni, gyönyörű kastélyromokat is láttunk, ráadásul sok, hangulatos falun futottunk át. Egyébként fiatal verseny, most rendeztek először ultratávot.
Mi volt a legnagyobb nehézség?
Nem mondanám nehézségnek, de az utolsó emelkedőn „elfogyott a lábam”, ekkor fejben maximálisan ott kellett lenni. Egyébként egy kilométer után az első helyre kerültem, és nem is láttam sehol ultratávú versenyzőt, nem tudtam, hol vannak a többiek.
Mivel eddig még nem nyertem ilyen hosszú futóversenyt, érdekes és új érzés volt, amikor megcsapott a győzelem szele… Reménykedtem, hogy nem ér utol senki, szerencsére meg tudtam őrizni az első helyet. Az első ultragyőzelem különleges. Rövidebb versenyeket és terepmaratonit már nyertem, illetve teljesítménytúrán is futottam már be az első helyen, de ez más, jó érzés volt erős mezőnyben győzni. Jó visszaigazolás ez a győzelem, fontos volt számomra.
Milyen céljai vannak a közeljövőt tekintve?
Ebben az évben csupán öt versenyem volt, nem szoktam túlzásba vinni, és szerintem nem is lesz több. Ha megyek valahova, az teljesítménytúra lesz, jövőre a Mátrabérc és a Bükki Kilátások biztos, a többi pedig még kérdőjeles. Pihenésről szó sincs, szeretek edzeni, nyomom, ameddig lehet.
