Mikor kezdte a futást?
Kétezertízben – mondta a Csupasportnak Nyikos Viktória. – A legfőbb oka az volt, hogy ötös legyek testnevelésből. Az első kilenc évben edző nélkül futottam, általában csak kimentem a szigetre kocogni, aztán egyre többet bírtam, néha már egy-egy félmaraton is megvolt. Egyre jobban megtetszett, beszippantott ez a légkör.
Hogyan emelte a távot?
A tíz kilométerig gyorsan eljutottam, majd miután Budapestre költöztem, elkezdtem még hosszabbakat futni, aztán szinte az összes BSI-versenyen ott voltam. Öt évvel ezelőtt teljesítettem versenykörülmények között az első maratonomat, addigra körülbelül harminc félmaraton már volt a lábamban, volt harminc kilométeres futásom is, ezért stabilan teljesítettem az első maratonomat.
Igaz, nem volt felhőtlen élmény, lassan futottam, edző nélkül készültem rá, csak a saját tudásom alapján. Jött is a fal harminc kilométer körül, ráadásul nagyon meleg is volt.
A frissítésemben sem volt koncepció, azt ittam vagy ettem, ami jólesett, össze sem lehet hasonlítani a mai helyzettel. Jó érzéssel töltött el, hogy megvan az első maraton, de utána nagyjából egy évig nem futottam ilyen hosszút.
A ultrát is kipróbálta, sőt tavaly egyből megnyerte a száz kilométeres országos bajnokságot.
Csatlakoztam egy egyesülethez és elkezdtem strukturáltan edzeni. Mindig is szerettem sokat futni, ám innentől még jobb lett. Nem voltam lassú, élveztem a hosszú távokat, kíváncsi voltam, mit tudok kihozni belőle. Tavaly márciusban életem első és eddigi egyetlen országos bajnoki címét szereztem a száz kilométeres országos bajnokságon, de a száz kilométeres vb-n megsérültem. Azóta nem próbálkoztam igazán az ultrával, de korábban teljesítettem a Korinthosz 80-at, és edzésként futottam hatvan-hetven kilométereket. Szeretek hosszúakat futni, de teljesen más felkészülést igényel a verseny, és mást az edzés. Edzésen nem kell néznem az órámat, hajtani a tempót, míg egy ultratávú versenyen nyolc-tíz órán keresztül folyamatosan koncentrálni a teljesítményre számomra mentálisan megterhelő.
Az áprilisi Bécs Maratonon 2:47:00-s idővel a második legjobb magyar női futó lett.
Elképesztően jó volt a futás, rég élveztem ennyire versenyt. Jó formában érkeztem az eseményre, tudtam, mire vagyok képes, így aztán számítottam erre a teljesítményre. Edzőmmel, Jenkei Andrással remek felkészülésen vagyunk túl, és az volt a lényeg, hogy végig élvezzem a futást. Ez így is történt. Előzetesen hasonló időeredményt lőttünk be, mint amennyit elértem. Teljes nyugalommal álltam a rajtban, nem volt rajtam teljesítménykényszer. Fontos volt, hogy ne fussam el az elejét, így stabil tempóban indultam el.
A sok szurkoló remek hangulatot teremtett, rengeteg magyar drukker hangját lehetett hallani. A meleget nem jól bírom, ez megviselt, de a jó frissítésnek hála sikerült enyhíteni. Eddig két óra ötvenkilenc perc volt az egyéni maratoncsúcsom, ezt jócskán megjavítottam.
Milyen versenyeken szeretne még indulni?
Az edzőmmel közösen döntünk, a maratoni táv az elsődleges, de vannak rövidebb versenyek is a célok között. A tíz- és ötezer méteres országos bajnokságon részt fogok venni, és biztos, hogy ősszel is futok egy maratont valahol. Ám a legfontosabb az, hogy elkerüljenek a sérülések, és egészséges legyek.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
