Nem mindenki örült, hogy a koronavírus-járvány harmadik hulláma miatt, 2020-hoz hasonlóan, az idén is májusról októberre halasztották az Ultrabalatont. Balogh Ildikónak azonban kapóra jött, mivel éppen a verseny előtt hat héttel, az egyik hajnali edzésén autó keresztezte az útját.
„Heti hat alkalommal edzek, mindennap hajnalban, munka előtt megyek futni, mert így sokkal jobban indul a napom – kezdte történetét a futó. – Nem volt ez másképp azon a február végi reggelen sem, amikor a szokásos sík útvonalamon futottam Gödöllő mellett a kerékpárúton. Akkor még sötétebbek voltak a hajnalok, de már éppen pirkadt, amikor egy kereszteződés előtt megláttam az autó lámpafényét. A következő pillanatban már az autó mellett feküdtem. Szerencsémre nem esett nagyobb bajom, de a lábam megsérült, és hat hétre parkolópályára kerültem. Akkor még nagyon izgultam az Ultrabalatonért, de közben kiderült, hogy nem tartják meg a versenyt májusban, így kicsit megnyugodtam.”
Attól kezdve a teljes felépülés és a Korinthosz lebegett Lőrincz Olivér tanítványa szeme előtt.
„A Korinthoszt nagyon szeretem, tavaly és tavalyelőtt is sikerült szintidőn belül teljesítenem – igaz, tavaly sokkal jobb eredményt vártam magamtól, csak sajnos nem működött a frissítésem. Ezért az idén nagyon tudatosan készültem, már a hosszabb edzéseimen is begyakoroltam a frissítőim használatát. Lesznek segítőim is a versenyen, akik az előre megbeszélt találkozópontokon ellátnak energiával.”
A Korinthosz mellett az Ultrabalaton is szerepel a futónő versenynaptárában, így túl sok pihenőt nem engedélyez magának. De nem is bánja, mert úgy tartja, a futás a legjobb választás a nehézségek leküzdésében is.
„Nagyon nehéz időszakon vagyok túl, mert borzasztóan feszített munkatempót diktálok. Projektekkel és idegenforgalommal foglalkozom, így az elmúlt év miatt elég sok stresszt kellett feldolgoznom, de a futás ebben is mindig a legjobb társam volt. Évek óta minden nehézségen átsegít, ezért is lettem ultrafutó, mert egy ultrában sosincs könnyen elért eredmény.”
Az Ultrabalatonnal pedig döntetlen az állás, így az idén szeretné, hogy felé billenjen a mérleg nyelve.
„Két éve nem sikerült a szintidőn belül célba érnem, ami nagyon bosszantott, mert alig néhány percen múlt. Tavaly sem adta magát könnyen a célszalag, de végül harmincegy óra negyvenöt perc és tizenkilenc másodperc után a kezemben tarthattam, ami fantasztikus érzés volt. Így most döntetlenre állunk, szóval az idén mindenképp szeretnék előnybe kerülni, de előbb a Korinthoszon van a hangsúly. Nagyon várom a versenyt, minden összeállt, a csapatom, a frissítésem, és remélem a baleset ellenére sikerült a felkészülésemből kihoznunk a maximumot. Már nincs hosszú edzésem, inkább csak átmozgatás és pihenés, hiszen jövő pénteken rajt Szekszárdon.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
