A laoszi származású férfi családja a szegénységből menekült az Egyesült Államokba, Somsanék minden munkát elvállaltak, csak hogy a gyerekeket felnevelhessék. Mindhárom Somsan-gyermek lediplomázott, Michael katonaként szolgált az amerikai hadseregben. A baleset ekkor érte, de nem szolgálat közben.
A fejét ért lövés utáni egy évet kórházban töltötte, összesen tizenháromszor operálták, ingázott a műtő és az intenzív osztály között.
„Valójában akkor változott meg a gondolkodásom, amikor rájöttem, az ágyam végénél sírdogáló édesanyám csak akkor hagyja abba, ha engem jobb állapotban lát – kezdte Michael Somsan. – Jobban viszont csak akkor lehetek, ha elkezdek harcolni. A dühöt tehát felváltotta a gondolkodás.”
Somsannak először meg kellett tanulnia, miként boldogulhat a hétköznapi életben a szeme világa nélkül. Amikor ez sikerült, a munkahelyváltást kellett megoldania, vakon ugyanis nem teljesíthetett katonai szolgálatot. Ügyvédnek tanult, s a családja végig mindenben támogatta.
A Hawaiin nevelkedő Somsan az Ironman-versenyek emlékéből táplálkozott, amikor a mozgás felé kezdett fordulni. Úszni és futni gyerekként már jól megtanult, de a kerékpározást csak majdnem 20 évvel a baleset után kezdte el. Egy évre rá teljesítette első Ironmanjét, a 3.8 km úszást, a 180 km kerékpározást és a maratoni futást egyhuzamban teljesítette.
Az egykori katonának volt segítsége: egy látó segítővel tekert ilyenkor tandemkerékpáron, sőt időközben Dominic Bernardo állandó versenyzőtársává vált.
Michael Somsan (jobbra) teljesítménye egyedülálló, Dominic Bernardo pedig mindenben támogatja.
„Magam is teljesítettem Ironman-versenyeket, de aztán abbahagytam – mondta Dominic Bernardo. – Amikor Michaelt megismertem, nem akartam újrakezdeni, de egyre inkább a bűvkörébe kerültem. Aztán mit hozott az élet? Versenyzőként nem juthattam el az Ironman-világbajnokságra, Hawaiira, Michael segítőjeként azonban igen. Fantasztikus ember. Ahogy megy az útján, olyan hatással van rád, hogy kénytelen vagy menni utána. Engem is sokkal jobb, odafigyelőbb emberré tett.”
Hozzátette, gyakran hallja verseny közben, ahogy a nézők elismeréssel beszélnek Michaelről, amikor észreveszik, hogy vakon versenyez. Michael szintén észleli környezete reakcióit, s mint mondta, sokszor segíti versenyzőtársait, de ha teheti, megelőzi őket.
