Molnár Péter parasportoló, ultrafutó június 6-án 10 órakor indult el a hercegszántói határátkelőtől, hogy a 2013-as Európai Kékszalag Futás tízéves jubileumának tiszteletére annak egy rövidebb szakaszát teljesítse, ami a Duna magyarországi szakaszát fedi le. Három nap múlva, június 9-én 15.11-kor ért célba a rajkai kerékpáros határátkelőnél. Péter a „Duna-futás SPLIT 2023” elnevezésű egyéni futásával a 446 kilométeres táv teljesítésével a sport értékére, a futás szeretetére és a kerékpáros-turizmusra szeretné felhívni a figyelmet.
Korábban már futottál ezen a szakaszon. Milyen volt az első futás, mennyiben volt más, mint az idei?
Tíz éve a Duna-deltától, a romániai Tulcea városából rajtoltam el, és ugyanúgy lakóbusz volt a szállásom, mint az idei futáson. Akkor egy sofőr és egy kerékpáros kísérő volt velem, idén azonban a sofőr mellé két kerékpáros csatlakozott, mivel a nonstop futás miatt a bringásoknak váltaniuk kellett egymást. Akkor az volt a célom, hogy a Nemzetközi Duna-napra, június 29-re érkezzek meg utam végére, Donaueschingenbe, és 42 nap alatt értem végig a 2680 kilométeres távon, napi 60–80 kilométeres etapokkal.
Idén a tízéves évforduló alkalmából szerettem volna, hogy legyen valamilyen plusz sportértéke a futásnak a teljesítésen túl, ezért három napba próbáltam belesűríteni a csaknem 450 kilométert.
Milyen különbségeket tapasztaltál akár a szervezésben, akár a futás alatt?
A legnagyobb különbség az volt, hogy most több mint 140 kilométert teljesítettem naponta, így sokkal jobban meg kellett tervezni a haladást, valamint az anyagi háttér megteremtése is jelentős kihívások elé állított. Rengeteg támogatást és felajánlást kaptam idén is szponzoroktól és magánszemélyektől, amelyet ezúton is köszönök.
Szükséged volt bármilyen extra edzésre a felkészülésed alatt?
Jelentősen nem tértem el a szokásos edzésmódszereimtől, annyi változott, hogy sokkal több időt szántam a futásra, szerencsére a családom támogatott ebben.
December végén kezdtem el a felkészülést, és a májusi indulásig minden egyes nap futottam, így 4800 kilométer volt a lábaimban a rajtnál.
Hogyan tartottad meg a motivációdat ez idő alatt és a háromnapos teljesítés közben?
Huszonnégy éve futok, hozzátartozik a mindennapjaimhoz. Sokat edzek erdőben, ami feltölt, nekem a futás az „énidő”. A felkészülés során a legfőbb motivációt az adta, hogy az idén tízéves Európai Kékszalag Futásra emlékezve egy újabb, nagy kihívást jelentő célt teljesítsek. A napi futásoknál pedig nem volt kérdés, hogy elindulok, ráadásul a csapatom is nagyon sokat segített végig. Mindannyian sportolnak, ketten közülük versenyszerűen, ezáltal jobban összehangolódtunk.
Adódott-e bármilyen megoldhatatlannak tűnő feladat, váratlan probléma az út során?
Az útvonalat már nagyjából ismertem, tudtam, hogy lesz szintemelkedés és murvás vagy akár térdig érő füves szakaszok, ahol nincs beton, és eleinte a többórás esőzés miatt is nehezebben tudtam haladni. Az első napot hiába mérte az órám, az adat a szinkronizálásnál elveszett, de a Maraboo nyomkövető alapján sikerül visszafejteni az útvonalat.
Tervezed, hogy megismételed a projektet?
Ilyen formában nem, bár a Duna-menti kerékpárutak számos ötletet adnak. Vannak más terveim is, amelyek hasonlóan nagy, vagy akár még nagyobb szabásúak, például 9 nap alatt 1000 kilométer teljesítése, vagy egy 352 kilométeres emlékfutás, ezekre készülök mostanában.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
