Mátra után jöhet a Pireneusok és az Alpok

A riói olimpián maratoni távon induló 37 éves Józsa Gábor nyerte a hosszú távú hegyifutó országos bajnokságot, és reméli, a nyáron nemzetközi versenyeken is részt vehet a szakágban.

Ismert terepen nyerte meg az országos bajnokságot. Szeret Sirok és Szurdokpüspöki között futni, vagy 54 kilométerre 2700 méter szintemelkedés sehogy sem leányálom?

Szeretem a Mátrát, izgalmas, jó útvonal.

Milyen céllal vágott neki az erőpróbának?

Az előzmények után nyerni akartam, korábban kétszer futottam és győztem is ezen az útvonalon. Nagyjából erre a mezőnyre számítottam, az volt a célom, hogy kvalifikáljam magam a két futószövetség aktuális világversenyére, mert ez volt a válogató. Jó lett volna, ha öt órán belül tudok futni, ami az első két alkalommal sikerült, de a pálya eleje eléggé sáros volt, a Kékeshez érve nem is álltam olyan jól, így elfogyott a motivációm. Azért élveztem, tisztességesen lefutottam, de az időm tíz perccel gyengébb lett a legjobbamnál.

Harmincperces előnnyel győzött. Már az elején kialakult valamennyi különbség?

Gyakorlatilag az a forgatókönyv valósult meg, mint a legutóbbi két versenyen: a rajttól fogva elszakadtam a többiektől, hamar nőtt az előnyöm, mert szeretem megfutni az elejét, míg mások óvatosabbak, ami érthető, hiszen a Kékesig van jelentősebb szintkülönbség, amit le kell küzdeni.

Mi volt az oka, hogy a második és harmadik helyezett futó Allaga Tamás és Szabó Áron együtt érkezett a célba?

Jó barátságban vannak, az egyikük kicsit korábbi időcéllal tervezett, de problémái voltak, a másikuk utolérte, aztán látták, hogy valaki jön mögöttük. Segítették egymást a célig, és megegyeztek döntetlenben, aztán kiderült, hogy a negyedik helyezett a női győztes volt, ami nem akármilyen mutatvány, a nemzetközi mezőnyben, világversenyen is remekül szerepelhet Tiricz Irén.

 

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

 

A maratoni futásról immár teljes mértékben átnyargalt a hegyi futásra?

A maratonit mindenképp elengedtem, igen, nem találok benne motivációt. Az olimpiai kvalifikációs szintidő borzasztó erős nekem, ahogyan most készülök, elérhetetlennek tartom.

Lehet, ha nem dolgoznék, nem lenne családom és profi sportéletet élhetnék, máshogy nézne ki, de nincs így, és nem is akarom, hogy így legyen. Már a riói szint is nagyon sok áldozatot, feszes időrendet követelt heti negyvenórás, klasszikus napi nyolcórás munka mellett – így nem tartottam reálisnak a 2:11-es időt…

Mik az idei célok, milyen versenyek várhatóak a közeljövőben?

Részt vennék még egy válogatón, a Nagy-Hárs-trailen, amely a spanyolországi Pireneusokban rendezendő, júliusi skyrunning-világbajnokságra kvalifikál. Ami nagy célom, a franciaországi Ultra-Trail du Mont-Blanc kistestvére, az OCC a francia Alpokban. A versenytáv 54 kilométeres, a paraméterek nagyjából hasonlóak, mint a Mátrabércen, csak jelentősen több az emelkedő. Ez a viadal augusztusban esedékes, remélem, megtartják, egyelőre úgy tűnik, igen. Kérdés, így marad-e, bár ez az összes versenyre igaz.

Mennyi edzéssel készül mostanság?

Mindennap futok, nagyságrendileg 110-120 kilométert hetente, és minden hónapban beillesztek egy 140-es hetet is. Alapvetően az atletikus felkészítésre helyezem a hangsúlyt, résztávos edzéseket végzek a Magyar Athletikai Club csapatában Török János irányításával. Nyilván több most a specifikus hegyi edzés, futás kicsit nehezebb talajon szintemelkedéssel, ami nagyon sokáig egyébként is megvolt minden héten, de jelenleg több erősebb futásom van hegyen – legalábbis amennyit a magyarországi viszonyok engednek.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.