„Gyermekeim közül a 16 hónapos Vince baba annyit érzékel a felkészülésemből, hogy anya nincs itt, aztán amikor megérkezik, nagyon vizes.
Jön oda, néz rám nagyon furcsán, hogy nézek ki, miért vagyok nedves, de ő még nem fogja fel, mi történik velem.
Zalán már nagyfiú, nagyon sok versenyemen, edzésemen részt vett, tudja, mivel telnek a napjaim. A világbajnokság fogalmát egyelőre nem érti, nem mondogattuk neki, milyen nagy versenyre készülök, tehát ezzel kapcsolatban minden ugyanolyan nála. Nagyon anyás, azt szereti, ha a közelében vagyok, szokta mondani, anya, ne menj futni, edzeni, legyél itt velem – nehéz pillanatok ezek lelkileg.
Amikor versenyzek, mindig azt szeretné, hogy első legyek, mert az a jó, ha anya nyer és fel lehet vele menni a dobogóra, nagyon büszke ilyenkor, ennyit érzékel az egészből. Örül annak, amikor kevesebbet edzek és vele vagyok. Komfortosabb, amikor tud jönni velem atlétikai táborba, lát, miközben edzésen vagyok, bármi történik, odaszaladhat hozzám. Szereti a sportot, és anyával jó móka együtt lenni.Nagyon mozgékony kisfiú, sportos, mint a szülei, mindenféle sportágat nagyon szeret, bele is veti magát, örömmel csinálja, aztán hogy mit fog űzni hosszú távon, meglátjuk, ez még alakulhat.
Terelgetjük majd valamerre, kicsi még ahhoz, hogy ő döntse el, merre indul, de azt helyezzük előtérbe, amihez kedve van.
Az fontos, hogy úszni tanuljon meg rendesen, szeretünk sok időt tölteni tengerparton, és az sem baj, ha ott lehet őt hagyni nyugodtan a medence partján. A bokszot is biztos kipróbálja, ha olyan idős lesz, szóba kerülhet. Nem feltétlenül erőltetjük a versenysportot, érezze jól magát a sportban, és ha olyan tehetsége van, hogy versenyző lehet belőle, mi támogatjuk őt. Nem azok a szülők vagyunk, akik elvisszük őt egy versenyistállóba. Ha olimpiai bajnok lesz, ott állunk mögötte, ha csak tizedik, de élvezi a sportot, akkor is boldogan állunk majd a pálya szélén.”
