Mindent beleadva végül harmadik lett a nők között az Ultra Trail-Hungary száztizenegy kilométeres távján. Elégedett?
Mivel a Mátra 115 után egy héttel volt az Ultra Trail-Hungary, így nem voltak vérmes reményeim, azzal a céllal vágtam neki a versenynek, hogy az első tíz lány közé kerüljek – mondta Tangl Eszter, aki 14:04:14-es idővel harmadik lett a nők között az Ultra Trail-Hungary 111 kilométeres távján. – Bevallom, a tizenöt órán belüli teljesítés is megfordult a fejemben, de mivel nem éreztem magam teljesen kipihentnek, ezt nem tartottam reálisnak. Úgy voltam vele, beleadok mindent, aztán majd meglátom, hogy ez mire lesz elég. Éremszerzésben nem gondolkodtam, de természetesen nagyon örülök, hogy végül összejött.
Milyen volt a futás?
Bevallom az elejét elfutottam, Dobogókőig rendesen megnyomtam, ez a tíz kilométeres szakasz a Petzl lámpáért ment, ami végül az enyém is lett. Ekkor egy darabig a gyorsabb srácokkal is sikerült együtt haladnom, de tudtam, hogy ennek lesz következménye, s hamar lelassulok majd. Érdekes, mert akkor éreztem egy nagyfokú nyugalmat, amikor a végső női győztes Avdeeva Kseniia megelőzött huszonöt kilométer környékén. Hogy miért? Mert már nem éreztem az első hellyel járó nyomást, ugyanis tudtam, hogy ez most nem reális. Aztán amikor Bartos Virág is megelőzött, akkor még inkább megnyugodtam, tudtam, hogy körülbelül most vagyok aznap reálisan a helyemen. Egyébként, ahogy szoktam, most sem néztem meg előzetesen a rajtlistát, csupán magammal szerettem volna foglalkozni, nem a társaimmal. Fáradtam rendesen, minden emelkedőn égtek a combjaim, a lejtőkön pedig nagyon figyelnem kellett. A kelleténél gyakrabban sétáltam bele, de emiatt nincs bennem rossz érzés, ugyanis így is közel húsz percet javítottam a tavalyi időeredményemhez képest. Volt olyan időszak, amikor azt gondoltam, nem lesz meg a tizenöt órán belüli beérkezés, de végül bőven meglett. Küzdelmes verseny volt, egy pillanatra sem adtam fel, megharcoltam az éremért.
Említette, hogy küzdelmes verseny volt: mégis, mi okozta a legnagyobb nehézséget ezúttal?
Kijönni a mélypontokról. Ezúttal nem úgy ment a futás, ahogy kellett volna vagy, ahogy megszoktam, emiatt pedig kissé elkeseredtem. Sosem szoktam ilyet csinálni, de nézegettem a szintrajzot, számoltam, hány hegy, hány tüske van még hátra. A frissítőpontokon rendre feltöltődtem, a segítők rendkívül kedvesek voltak, szurkoltak, biztattak, sőt, a nevemen szólítottak. Ez mindig adott egyfajta új lendületet a folytatást nézve.
Amennyiben jól tudom, nem lassít, s a hétvégén újabb komoly erőpróba vár önre.
Most három hétvége alatt három száz kilométer feletti megmérettetést teljesítek, a Mátra 115 és az Ultra Trail-Hungary után most szombaton jön a privát Ultra Tisza-tó. Ezt követően egy rövid pihenő következik, de természetesen az edzéseket folytatom. A Kazinczy200 családi program miatt sajnos ebben az évben elmarad számomra, de tervben van néhány instant kör, illetve a Vadlán Terep Ultrán, ahogy minden esztendőben, úgy most is ott leszek.
Címlapfotó: Salomon/Ultra-trail Hungary
