Tavaly után idén januárban is futott egy születésnapi Balaton-kört. Hagyomány lesz belőle?
Meglátom, de nem biztos, hogy nyolcvanévesen is tartani fog ez a sorozat… – mondta mosolyogva Rakonczay Gábor a Csupasportnak. – Ez a Balaton-kör fontos állomása volt a felkészülésemnek a márciusi hatnapos olaszországi világbajnokságra. Kellett egy hosszú futás, éppen jól jött. Örülök, hogy remekül sikerült, stabilan ment, jó az irány.
Mennyire figyelt az időeredményre?
Huszonnégy órát lőttem be, négy századdal még jobbat is futottam. Januárban eléggé időjárásfüggő a dolog, ám szerencsére éppen a terv szerint haladtam. Örültem, hogy a kitűzött célidőn belül értem be, de ha két órával több lett volna, most az sem lett volna probléma.
Milyen volt a futás?
Egyenletes. Volt egy kisebb rosszullét, de nem kellett megállni miatta. Kifejezetten örültem, hogy stabil és élvezhető futás volt, nagyon jó visszajelzés nekem. A barátnőm, Nóra kerékpárral kísért, egyrészt jól elhülyéskedtünk, másrészt lendületesen mentünk, megvolt a feszessége a tempónknak. Egyáltalán nem éreztem, hogy sosem lesz vége.
Jólesett, hogy rengeteg helyen szurkoltak nekünk, sőt sokan bringával még csatlakoztak is hozzánk néhány kilométer erejéig. Ráadásul néhányan fel is köszöntöttek a születésnapomon, ez külön is motivált.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
A nagy hideg. De igazából éppen ennek köszönhetem a jó időeredményt, ugyanis annyira hideg volt, hogy nem lehetett sétálgatni. Ami a kihívást jelentette, egyúttal előny is volt.
Mi a következő célja?
A hatnapos világbajnokságig nincs már tervben hosszú futás. Mivel nagyon közel van az esemény, figyelni kell az időzítésre, szigorú edzésterv alapján készülök. Jó úton járok, éppen ott tartok, ahol a terv szerint tartanom kell, a célom, hogy minél jobb állapotban legyek a rajtnál.
Nemrég írtunk Spisák Emilről is, aki szintén januárban teljesítette a privát Ultrabalatont.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
