Fájdalmak az úton, halálfélelem a lejtőn, mégis élmény minden perc a Spartathlonon

Földi Zsuzsanna talpáról lejött a bőr, vízhólyag kínozta, mégis kitartott, és 35:45:16-os idővel teljesítette a 246 kilométeres Spartathlont.

Régóta álmod volt a Spartathalon?

Eredetileg a Berliner Mauerweglauf 100 mérföldes verseny volt tervben, de edzőm, Barát Gabriella férje, Korányi Balázs beszélt rá, hogy próbáljam meg és küldjem el a jelentkezésemet a Spartathlonra. Mivel elsőre kihúzták a nevem a sorsoláson, aminek nagyon örültem, természetesen a Spartathlon lett idén a fő versenyem. Volt olyan gondolatom, hogy „biztos, hogy én?” vagy „valóban ott a helyem?”, de éreztem magamban az erőt, hogy képes vagyok rá. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki itthonról szurkolt, megható volt később visszanézni, milyen sokan gondoltak rám. Köszönem edzőmnek, Gabinak és páromnak, Gábornak is, hogy elkísértek.

Hogy zajlott a felkészülés, sérülés, betegség hátráltatott-e, mentálisan is készültél?

Nagyjából fél évem maradt a felkészülésre, ami intenzív munka volt. Márciusban covidos lettem, szerencsére egy hónap után visszaállt a pulzusom. A tavaszi 24 órás magyar bajnokságon emiatt nem tudtam indulni, de részt vettem az Ultrabalatonon és két Backyard Ultrán is. Négy gyerek és munka mellett végeztem az edzéseket, hasizomerősítést és bringázást is iktattam a felkészülésbe. Futottam homokon, aszfalton, de volt, hogy futópadon csináltam meg a hétvégi hosszút. Sokszor kimentem melegben, hogy szokjam a magasabb hőmérsékletet, de amúgy is szeretek melegben futni, és ilyenkor gyakoroltam a frissítést, például hogyan jegeljem magam.

Mentálisan szintén próbáltam hangolódni, a verseny előtt elmentem sátrazni, hogy magamban legyek, távol mindentől és nyugodtan készülhessek fejben is.

Csodálatos, egyben nagyon nehéz terepen vezet a Spartathlon útvonala

A Spartathlon nagyon hosszú verseny, képtelenség száz százalékig felkészülni mindenre. Milyen váratlan helyzetekkel, nehézségekkel találkoztál és hogyan oldottad meg őket?

Útközben lejött a talpamról a bőr, talán mert kicsit bő volt a cipőm, és az emelkedőkön sokat mozgott előre-hátra a lábam. Vízhólyagom is lett, ami másnap, úgy 200 kilométer környékén egy frissítőpontnál kifakadt. Le kellett ülnöm, annyira fájt, el is sírtam magam. Még nagyjából nyolc óra volt hátra, ráadásul nagyon meleg lett, a pénteki 32 fokhoz képest harminchat fok. De tudtam, hogy el fog múlni, és az adott erőt, hogy nem izom, nem szalag fáj, és a bőröm visszanő. Akárcsak a testem többi részén, amit megsütött a nap, mert hiába vettem Athénban 50 faktoros naptejet, futás közben nem éreztem, hogy szükség lenne rá, és most hámlok. De ennél komolyabb erőpróba volt, hogy a hegyről lefelé – egy elég széles, de kavicsos dózerúton – halálfélelmem volt: bár nem is a meredek részen indultam el, de elcsúsztam a murván, ami később még négyszer-ötször megtörtént. Huszonkét óra futás után, az éjszakai sötétségben, nagyjából 163 kilométerrel a lábaimban ez elég küzdelmes volt. Az utolsó 25 kilométeren van az úgynevezett „siratófal”, ami egy erősebb emelkedős rész, kemény mászásokkal. Ezt annyira nem tudatosítottam a verseny előtt, és nagyon melós volt.

Amikor tudtam, hogy szintidőn belül beérek, elengedtem a futást és tíz kilométert gyalogoltam, nem láttam értelmét, hogy hajszoljam az időeredményt. Az utolsó egy kilométert azért futva tettem meg, így érkeztem célba Spártában.

Milyen volt maga a verseny, a hangulat, az útvonal – azt kaptad, amire számítottál?

Nekem nagyon tetszett az útvonal, végig jó élmény volt. A cél előtt, 220 kilométer körül már nagyon nem esett jól semmi, közben mégis annyira jó érzés volt ott lenni és átélni, hogy mennyire szép helyen vagyok. Az is eszembe jutott, hogy milyen klassz lenne végigbringázni… Spárta előtt láttam, ahogy a messzebb lévő hegyek alatt megült a pára, ködfelhőbe burkolva a hegyeket. Sajnálom, hogy ezt nem tudtam lefotózni, mert már sokkal korábban leadtam a telefonomat, de fejben megőriztem az emléket. A pontokon is nagyon kedvesek voltak, átjött a görög vendégszeretet. Minden ponton fix emberek vannak évről évre, akik már rutinosan várták a versenyzőket. Valahol jobban figyeltek, például kicserélték a hibás jeladómat, de volt, ahol magamnak kellett vizet töltenem. Nem vártam el, hogy mindenhol kiszolgáljanak és nem is bosszankodtam rajta. Ilyen hosszú úton nem szabad energiát tenni abba, ami apróság és saját magam is meg tudom oldani.

Földi Zsuzsanna rengeteg nehézséggel küzdött meg a Spartathlonon, de nem adta fel, és végül 35:45:16-os idővel ért be a célba

Lelkileg is azt adta a Spartathlon, amit szerettél volna?

Sőt, sokkal többet kaptam…. Nagyon szép út volt, „magammal” és „velem” együtt. Tudtam, hogy fájni fog, és tudtam azt is, hogy erős vagyok, de volt, ami már meghaladta az erőmet. Mégis, a fájdalom megtanított, hogy alázatosan el tudjam fogadni a nehézségeket. Voltak kemény helyzetek, de eszembe se jutott, hogy ne menjek végig.

Persze átsuhant rajtam a gondolat, hogy na, én aztán soha többet nem futok vagy nem ultrázok, de azóta megszépültek az emlékek, és öt nap után megértettem, hogy miért akarnak visszamenni az emberek.

Hiába gondolod azt, hogy kizárt, hogy eljössz ide még egyszer, mégis át akarod élni újból. Az a szép benne, hogy nem tudod előre, mi fog történni, senki és semmi sem garantálja, hogy beérsz a célba. Olyan, mint az élet: vannak terveid, de közben bármi megváltozhat. Egy a biztos, hogy oda kell érni, mindegy, hogy mi történik útközben, ha tudod, hogy miért vagy ott és miért indultál el. Nem a nehézségek, nem a fájdalom a lényeg, mert annyira más erők dolgoztak közben. Ez az érzés a célba érkezés után is ott tud tartani, megmarad a verseny után és elkísér még azon túl is.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Hét nap alatt hét maratonit teljesített Miamiban a kreatív magyar futó
A gyógyulás hozta az életébe a rendszeres sportot, meg sem állt a maratoni távig
Aki egyszer kipróbálja, azt rabul ejti, de drága mulatság a fából készült kerékpár
Elképesztő: 237 maratoni mezítláb, 390 liter véradomány
Cseke Lilla: a legjobb futótippek karácsony előtt

Videók

Akikben nincs félelem: veszélyes sportágak elképesztő pillanatai
Nem kell lépcső, nem kell lift: néhány másodperc alatt irány az épületek teteje!
Elképesztő sportos pillanatok, amelyek rácáfolnak mindenféle fizikai törvényre

Hegymászás

Klein Dávid: a Tátra kiismerhetetlen, ahol még számos jelentős célt lehet elérni
Testvére tragédiája sokáig beárnyékolta a legendás Messner pályafutását
Magyarok a világ tetején: Erőss Zsolt sikere új távlatokat nyitott

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

11 jó ok arra, hogy Karintiába utazzunk
A legjobb módja az adventi várakozásnak
Öt csodálatos túraútvonal, amelyek néhány óra alatt teljesíthetők
Öt remek tipp a könnyű karintiai túrázáshoz
Utazzon Karintiába: evezős túra a Dráván vagy 36 hajtűkanyar a panorámaúton

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.