Rosszindulatú daganattal diagnosztizálták húszas évei elején, s akkor kezdett el futni. Mi motiválta?
Gimnazistaként kezdtem el futni szülőfalumban, Rákóczifalván. Nem akartam én maratonra menni, csak futottam a szántóföld mellett a naplementében, és ez így ment napról napra. Majd felismertem, hogy a hosszútávfutás megtanít a kitartásra, így értelmet nyert a mozgás, és már azért vettem fel a futócipőt, hogy kitartóbb legyek az élet egyéb területén is. Aztán jött a betegség, rosszindulatú daganattal diagnosztizáltak, és elkezdődött életem legnehezebb szakasza, kemoterápiát kaptam, teljesen legyengültem. A kezelések alatt nem tudtam futni, felkelni sem volt erőm, de a kemoterápia után lépésről lépésre tértem vissza a futáshoz.
Eleinte az is kihívást jelentett, hogy kikeljek az ágyból, de sikerült, ezután jöhetett a séta, a lépcsőzés, majd fokozatosan elkezdtem futni is. Először öt kilométert, majd tízet, huszonegyet, most pedig épp a linzi félmaratonra készülök. Hat év telt el a betegség óta, ennyi idő kellett ahhoz, hogy képes legyek önmagamhoz képest nagyobb sportteljesítményre is.
A betegség milyen mellékhatásokat okozott, amelyek ma is nehezítik a futást?
A kemoterápia mellékhatása volt, hogy károsította többek között a tüdőkapacitásomat,valamint kialakult a Raynaud-szindróma nevű perifériás keringési rendellenesség, amely főként az ujjak hajszálereit érinti. A futás hatására sokat javult a tüdőkapacitásom, de a mai napig kellemetlen érzést okoz, ha hidegben futok, ilyenkor belilulnak az ujjaim, és olyan is előfordult, hogy nem éreztem a talajfogást.
Vagyis a futás hatására csökkentek a kemoterápia mellékhatásai?
A szervezet regenerálódásával valamilyen mértékben maguktól is csökkennek a kezelés mellékhatásai az idő múlásával, de a testmozgás felgyorsítja ezt a folyamatot. Ez is csak azt igazolja, hogy a sport sok mindenre megoldást kínál, mert rengeteg minden megvan benne, ami az egészség fenntartásához kell: mozgás, táplálkozás, alvás, közösség és a függőségek kezelése. Utóbbi kapcsán szeretném kiemelni, hogy nem az a kérdés, az ember függő lesz-e, hanem az, hogy mi a függőség tárgya. Videójáték, alkohol, szerencsejáték, Netflix, cigaretta vagy inkább a mozgás? Nem azt mondom, hogy mindenkinek kötelező futni, a mozgás jelenthet biciklizést, úszást, konditermi edzéseket vagy bármilyen más sportágat, amiben örömünket leljük.
A lényeg, hogy inkább pozitív függőséget válasszunk, szemben az említett negatív példákkal. Azok, akik a futást választják, eleinte szinte mind valami elől futnak, de fontos, hogy aztán megtaláljuk a célt, amiért a továbbiakban futunk.
Az én egyik célom, hogy a hosszú, egészséges és teljes élet értékeit és üzeneteit közvetítsem általa.
Többek között ezért írta meg a Futni, hinni, élni című könyvét?
Nem terveztem, hogy könyvet írok, minden egy „emlékbetöréssel” kezdődött. A betegségem után egy félmaraton alkalmával a tizennyolcadik kilométernél a semmiből bevillant egy kép, amikor a kórházban feküdtem és kaptam a kemoterápiát. Ez óriási löketet adott nekem, hiszen ha képes voltam legyőzni a betegséget, akkor ez a néhány kilométer már nem foghat ki rajtam. Ezt pedig leírtam a futónaplómba, amelyet rendszeresen vezettem, amikor pedig betört a Covid, és a korlátozások miatt több időm maradt, elővettem ezt a naplót, és könyvet szerkesztettem belőle. Igaz, közben mesterszakon tanultam, főállásban dolgoztam, és naponta két órát edzettem. A Futni, hinni, élni kötetben a saját megéléseimről írok, a gyerekkori kukoricaföld-kapálástól a gimnáziumon keresztül egészen addig, hogy mit adott nekem a futás. Míg a napokban megjelenő Super sapiens című kötet egy egészen más szempontból vizsgálja a sportolást, az egészséget és a longevity témakörét.
Hangzatos cím…
Van egy teóriám, amely szerint ha a Homo erectus sem állt meg ott, hogy felegyenesedett, akkor a Homo sapiens miért állna meg ott, hogy elkezdett gondolkodni? Új könyvemben orvosbiológiai mérnökként arra keresek választ, hogyan élhetünk legalább százévnyi egészséges és teljes életet. Felvázolok különböző lehetőségeket, mint a technológiai eszközök használata, gondolok itt a szenzoros gyűrűre, folyamatos vércukorszintmérő eszközre, bélmikrobiom-szekvenálásra,vagy bármilyen más technológiai vívmányra, digitális egészségügyi megoldásra vagy épp bioszenzorokra. Táplálkozással kapcsolatos ismeretekről is bővebben írok, hogy segítsek eligazodni a különböző trendi diéták világában. Vegán, vega, keto, paleo: melyiket válasszuk és mi alapján válasszunk?
Valóban kitolhatjuk az átlagéletkort száz évre?
Csak akkor, ha arra használjuk a testünket, amire a Homo sapiens eddigi evolúciója során adaptálódott. Gondoljunk bele, hogy néhány tízezer éve az őseink mamutra vadásztak, vagyis rengeteget mozogtak. Ezzel szemben a mai ember alig mozog, ami érthető, hiszen nemhogy vadászni nem kell, még a boltba sem kell elmenni, mert telefonról is elintézhetjük a bevásárlást. Viszont, ha a kényelmes élet mellett naponta mozgunk néhány kilométert akár sétálva, futva, bringán, úszva, túrázva, bárhogy, ahogy jólesik, akkor a testünk fizikai terhelése közelít majd ahhoz az életvitelhez, amely a legtermészetesebb neki, és ez nem más, mint a mozgó életmód. Tehát a válaszom: igen, élhetünk akár száz évet is egészségesen. Hogy hogyan és mit kell tennünk ennek érdekében, akár már huszonévesen is, arról is írok a Super sapiens című könyvemben.
