Tájékozatlansági futás: út az eltévedéshez

Az internetes bejegyzések között magabiztosan navigál blogszemlézőnk, futás közben mégis hajlamos eltévedni – szerencsére visszatalált a helyes útra. A kérdés: ki, mennyire tud navigálni futás közben?

Végre felépültem minden nyavalyából, így visszatérhettem az edzésekhez. A futáshoz szükséges reggel öt órai kelést nehéz megszokni, de tudom, ha fél hatig nem indulok el, aznap már biztos kimarad a kocogás. Egyszerűen nem megy ebben a melegben. Legutóbb úgy döntöttem, futok egy tízest. Irány a szomszéd város, öt kilométernél fordulok vissza, de annyira jólesett a friss levegő, meg a jó zene a fülemben, hogy gondoltam, kicsit tovább futok, és megnézem a közelben lévő lóversenypályát. Ez a hirtelen jött kis gondolat plusz két kilométert jelentett odafelé, viszont a pályából semmit sem láttam a sűrű növényzettel benőtt kerítés miatt…

Nem akartam ugyanitt visszafutni, mert unalmas volt, ezért vettem egy bal kanyart az első adandó alkalommal, egyúttal megkezdtem a tájékozódási futás ellentettjét – a tájékozatlansági futást, ezt az eltévedős, tanácstalanul toporgós, kétségbeesetten telefont nyomkodós szerencsétlenkedést.

Esküszöm, ha lenne olyan futóverseny, amelyen az nyer, aki a legjobban eltéved, nagy eséllyel indulhatnék rajta. Szerencsére jött egy kutyasétáltató férfi, akit meg tudtam kérdezni, erre vagy arra visszajutok-e a városba. A válaszától rögtön jó kedvem lett, mert a versenypálya és a reptér közötti sávban át tudtam futni, és aztán rájöttem hamar, hol is vagyok, és miként jutok haza.

Mit nekem navigáció meg műholdak! Olyan szép helyen futottam, hogy nem győztem betelni a látvánnyal! Áldottam az eszem, hogy befújtam magam kullancsriasztóval, mert időnként térdig jártam a dzsindzsásban, de megérte minden pillanat!

Elfutottam a hangárok előtt, és eszembe jutott, hogy jó néhány éve itt voltam egy futóversenyen, és akkor végig a talajt néztem, mert egyenetlen fűcsomókon haladtunk, amolyan igazi bokaficamító felületen.

Szóval, már rutinból keresztülvágtam ezen a réten is, és visszaérkeztem a városba. S láss csodát: észrevettem egy méretes, földön fekvő Sportolj! feliratú táblát, biztos ez is valamelyik versenyről maradt ott.

Fontos tanács, a jelek szerint én meg is fogadtam. A végén már szedtem a virgácsaimat, mert időpontom volt a második oltásra, onnan nem illik elkésni. A Garmin szerint jó sok kalóriát égettem el, de ilyen eseménydús futásnál ez fel sem tűnik. Most megint pár nap pihi jön az oltás miatt, legalább lesz időm utánanézni, nem szerveznek-e valahol eltévedős futóversenyt!

ZERGETALPAK (Facebook)
Igazán irigylésre méltó hétvégi terepezések beszámolóját olvashatjuk: jó társaságban, szép helyeken futni, jókat enni, hát kell ennél több? Annak, aki még nem futott a Zemplénben, remek kedvcsináló!

BARATRUNNING.COM
Hát, ezt a beszámolót imádtam! Gyerekkorom vidéki nyaralásait idézte fel, amikor a buszra órákig várni kellett, közért alig volt nyitva, tikkasztó a meleg, de minden békés, mindenki kedves, segítőkész. Egyébként volt futás is, nem is kevés, de legalább jó nehéz terepen! Mindenesetre hatalmas élmény lehetett!

AZ EMBER, AKI NÉHA FUTNI IS SZOKOTT (Facebook)
Újvári Balázs nagyon izgalmas versenyen, az UltraDolomitesen vett részt, amelyet az elmúlt hétvégén rendeztek meg. A táv nyolcvan kilométer volt négyezer méter szintemelkedéssel, az olaszországi Sestóban rajtolt a mezőny. Ilyen hosszú távnál sok mindent átél az ember, az éjszakai vihar nem lehetett kellemes, sőt! Balázs fotózott is, elképesztően szép helyen versenyzett!

SZABÓ SÁNDOR – HEGYIFUTÓ (Facebook)
Szabó Sándor a Tatra Race Run versenyen indult, és hatodik lett. Ha nem jön a fránya görcs, negyedikként is célba érhetett volna, ugyanakkor a korosztályában azért sikerült megszereznie a harmadik helyet! Olvasva a beszámolót, elképesztő tempóban futottak a versenyzők! A táv huszonöt kilométer volt 1650 méteres szintemelkedéssel.

MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?

Jó futáshoz edzés kell!

KREMLICZA LEVENTE

Van az a mondás, hogy minden fejben dől el, ami sokszor igaz, és sok mindenben igaz, de a sportban gyakran nem. A fizikai hátteret, a felkészülést nem pótolja az erős akarat – sokak bánatára. Egyszerűen edzeni kell, ha célunk van, munkát kell belerakni, mert az hozza meg a sikert. A hétvégén elindulok egy szintes, nyolcvan kilométeres versenyen; tudom, hogy közel sem vagyok csúcsformában, így nem is tervezek jó időt futni, mert tudom, hogy az elmúlt hónapok edzésmunkája nem elegendő hozzá. Fontos, hogy reálisan lássuk az aktuális erőnlétünket és állapotunkat, hogy elkerüljük a kudarcot, vagy rosszabb esetben a sérülést. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy az adott kihívást megfelelően tudjuk-e teljesíteni, érdemesebb kisebb távot vagy könnyebb megméretést választani.

​CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.