Harmadik lett az Ultra Trail-Hungary nyolcvanhárom és fél kilométeres távján a nők között: az éremszerzés volt a célja előzetesen?
Tavaly is részt vettem ezen a versenyen, akkor tizenegy óra harmincnyolc perces időeredményt értem el ugyanezen a távon, most pedig mindenképpen be szerettem volna menni tizenegy óra alá – mondta Fekete Beatrix, aki 10:48:42-es idővel harmadik helyen ért célba a nők között az Ultra Trail-Hungary 83.5 kilométeres távján. – Abban bíztam, ha ez összejön, akkor azzal bekerülhetek az első tízbe is a lányok között. Nem ismertem a többi versenyzőt, hatalmas meglepetés volt, amikor közölték körülbelül harminc kilométer után, hogy a negyedik helyen vagyok.
Onnantól elkezdtem reménykedni, hogy akár még össze is jöhet az éremszerzés, majd a következő frissítőpontnál megláttam az előttem lévő lányt, én pedig igyekeztem a lehető leggyorsabban áthaladni. Egyébként végig az volt a taktikám, hogy a lehető legkevesebb időt töltsem a frissítőpontokon.
Amikor a harmadik helyre kerültem, igyekeztem megtartani, s próbáltam jól beosztani az erőmet a hátralévő kilométerekre.
Fotó: Ultra Trail-Hungary
Ez remekül sikerült, ugyanis sikerült megtartania a harmadik helyet. Milyen volt a verseny?
Edzőmmel, Sinka Andrással pulzustartományt határoztunk meg, amelynek volt alsó és felső értéke is. Nem akartam túl óvatosan kezdeni, mert aggódtam a meleg miatt, a lehető legtöbbet szerettem volna ideális hőmérsékletben haladni, még mielőtt beüt a nagy hőség. Tudtam, hogy a tavalyi versenyen melyik ponthoz mikor értem, így az egy évvel ezelőttiekhez viszonyítottam a dolgokat. Dobogókőnél volt tíz perc előnyöm, onnantól viszont nem igazán figyeltem az időmet, csak arra koncentráltam, hogy megfelelően haladjak előre és jól frissítsek.
A sófogyasztást kissé alulterveztem az időjáráshoz képest, Visegrád környékén elkezdtek görcsölni a combjaim a meredekebb részeken, így sűrűbben kellett sót bevennem, ami szerencsére orvosolta a problémát. Az utolsó hét kilométert leszámítva végig jó erőben éreztem magam, a hajrábeli aszfaltos rész azonban megviselt, de ott már reálisnak láttam a harmadik hely megszerzését. Euforikus hangulatban értem be a célba.
Mi volt a legnagyobb nehézség?
Az utolsó néhány kilométer, a Skanzentől a célig. Tavaly is ezt éltem meg a legrosszabban, most is ez történt. Illetve, amikor elkezdett Visegrád környékén görcsölni a combom, akkor féltem, hogy az ezt követő meredek részeken hogyan is tudok majd teljesíteni. Szerencsére semmi probléma nem akadt, így csak a vége volt az, amely nehezebben ment. De ennek ellenére nagy örömömre meglett a bronzérem.
Ezt követően hogyan néz ki a közeljövője? Melyik lesz a következő versenye?
A nyáron nincs tervben verseny, készülök a szeptemberi Julian Alps nyolcvan kilométeres távjára, az ősz pedig még messze van. Az biztos, hogy jövőre ismét ott szeretnék lenni az Ultra Trail-Hungaryn, kérdés, hogy melyik távon.
Fotó Ultra Trail-Hungary
