A Balatonhoz hasonló Thai-öbölben remekelt a SUP-világbajnokságon

Kocsis Csillag juniorban a hosszútávú versenyben és a hosszútávú csapatban bronz-, a technikai számban pedig ezüstérmesként végzett a thaiföldi SUP-világbajnokságon.

Ahogy a világon, úgy Magyarországon is egyre népszerűbb a SUP. Ön hogyan találkozott vele?

A nagynéném Olaszországban él a tengerparton, ő rakott rá először a deszkára, aminek már jó néhány éve, de komolyabban két esztendeje űzöm a SUP-ot – mondta a 16 éves Kocsis Csillag a Csupasportnak. – Korábban nyolc évig versenyszerűen úsztam, ám a koronavírus-járvány alatt bezártak az uszodák, így nem volt lehetőségem edzeni. Olyan sportot kerestem, amelyben tudok versenyezni, és amely igazi kihívást jelent. Így esett a választásom a SUP-ra. Amikor először álltam fel a deszkára, egyből megtetszett, és nemsokára már kerestem is egy egyesületet. A poroszlói SUP Bázishoz csatlakoztam, később költözés miatt klubot váltottam, így jelenleg a Balatonfüredi Yacht Club versenyzője vagyok, ahol az edzőm Fejesné Házi Zsuzsanna.

A novemberi thaiföldi világbajnokságon ifjúsági korosztályban két kategóriában is dobogóra állhatott: a hosszútávú versenyben bronz-, a technikai számban pedig ezüstérmesként végzett. Ám mielőtt a vébéről beszélnék, ejtsünk szót eddigi eredményeiről.

A magyar bajnokságban és a Magyar Kupában két éve veszek részt, négyszeres korosztályos és egyszeres abszolút magyar bajnok vagyok. Tavaly nyáron nyertem egy világkupa-ezüstérmet, idén pedig több nagyobb nemzetközi versenyen szereztem első és második helyeket. De az igazi nagy szám az az imént említett világbajnoki ezüst- és bronzérem juniorban.

Magyarországon mennyire népszerű a SUP?

Egyre népszerűbb. Persze egyelőre többen űzik hobbiként, mint versenysportként, de szépen haladunk lépésről lépésre. Nemzetközi szinten is érezhető a fejlődés, egyre több sportoló van ott a versenyeken. Érdekes, hogy korábban sokan a kajak-kenuból jöttek SUP-ozni, de ma már sok gyerekek kezd konkrétan SUP-pal. Nálunk is van az egyesületben négy tíz-tizenhárom éves gyerek, akik nagyon ügyesek, és szépen fejlődnek. Biztos vagyok benne, hogy a következő években ugrásszerűen megnő a magyar SUP-osok száma a nemzetközi versenyeken.

Nyilván erősen időjárásfüggő ez a sport, a gyakorlatban hogyan kell elképzelni?

A versenyszezon áprilistól novemberig tart, a világbajnoksággal zárul az idény. Ősszel addig evezünk kint, amíg az időjárás engedi, majd adott esetben külföldi meleg vízi edzőtáborba utazunk. Decemberben és januárban alapozunk, konditeremben edzünk, illetve futunk és úszunk, majd február közepén kimerészkedünk a vízre. Tervben van a télen egy tengeri edzőtábor, majd kiderül, megvalósul-e. A versenynaptár kidolgozása után pontosítjuk a menetrendet, az biztos, hogy jövőre inkább a versenyzésen lesz a hangsúly. Idén sok hosszú edzőtáborban voltam, most maximum egy-két hetesekben gondolkozom. Inkább külföldön vannak a versenyek és az edzőtáborok, sokat kell utazni ebben a sportágban.

Aki már próbálkozott vele, tudja, hogy felállni sem olyan könnyű a SUP-deszkára. Mi a legnagyobb nehézség?

A legtöbb embernek az egyensúly megtalálása a legnagyobb kihívás, ám annyi specifikus gyakorlat van, hogy gyorsan és hatékonyan fejleszthető ez a képesség. A SUP-deszkákat colban mérik, a versenydeszkák elég keskenyek – húsz-huszonkét colosak –, de gyorsan meg lehet szokni. A nem megfelelő felszerelés is probléma szokott lenni, érdemes tüzetesen utánanézni vagy szakértő véleményét kikérni. Sokszor látom a strandon, hogy felnőttek gyerekdeszkával próbálkoznak, ennek borítékolhatóan kudarc a vége. Egyébként nem csak a szélességet kell nézni, minél hosszabb ugyanis a deszka, annál stabilabb. Aztán van felfújható és van merev deszka is, utóbbiak a versenyen használt eszközök. Nem egyszerű, de nagyon élvezhető sport a SUP, én imádom, egyszerűen felszabadít a víz közelsége. Nagyon élvezem.

Magyarországon a Balaton a legnépszerűbb a SUP-osok körében?

Én a Balatonon edzek, imádok ott lenni, igaz, sokan nem szeretik, mert kiszámíthatatlan a víz. A legtöbbször tükörvízen megyünk, de előfordult, hogy a szél és a hullámok miatt szinte tengeri körülmények álltak elő. A SUP-osok nagy része egyébként a Dunán edz, de a Velencei-tó és a Tisza-tó is közkedvelt helyszín.

Térjünk rá a thaiföldi világbajnokságra: juniorban a hosszútávú versenyben bronz-, a technikai számban ezüstérmesként végzett. Meséljen róla.

Pontosítanék, nem kettő, hanem három éremmel tértem haza, ugyanis a hosszútávú csapatversenyben is harmadik lettem, nem tudtam róla, de a szövetség benevezett ebbe a kategóriába is, aminek utólag örültem. A világbajnokság előtt dobogós helyek voltak a céljaim. Nem tudtam, hogy a többiek milyen formában vannak, ugyanis év közben nem sokat találkozom egyszerre a versenytársaimmal, ám magabiztos voltam. A sprint a leggyengébb számom, ebben hatodik lettem, de hozzátenném, hogy az első hét helyezett között kevesebb mint kettő másodperc volt a különbség. A hosszútáv ezúttal egy tíz kilométeres etap volt, itt két kört kellett megtenni az öt kilométeres pályán. Bójákat kellett kerülgetni, amit a nyílt vízi úszáshoz tudnék leginkább hasonlítani. A technikai verseny bonyolult, sokan azt hiszik, hogy egy előre megkomponált koreográfiát mutatunk be, pedig nem. Thaiföldön egy ötszáz méteres pályán kellett bójákat kerülgetni, majd a partra kievezve deszkával a hónunk alatt meg kellett kerülni egy zászlót, majd vissza a vízre, végül pedig az evezővel a kézben kellett befutni a célba. Hogy milyen volt a víz? A Thai-öbölben versenyeztünk, amelyet a Balatonhoz tudnék hasonlítani, ugyanis nem voltak nagy hullámok, inkább kicsi gonoszak. Igaz, a hosszútávon megkaptuk az erős szelet, így a víz eléggé felbolydult. Thaiföld más világ, de gyorsan akklimatizálódtam, gyorsan megszoktam a körülményeket. Igaz, furcsa volt a harminc Celsius-fokból hazajönni a kettőbe…

Milyenek a magyar SUP-osok a nemzetközi szinthez viszonyítva?

Ahhoz képest, hogy nincs tengerünk, elég jók vagyunk. Értelemszerűen azoknak az országoknak a versenyzői a legjobbak, amelyeknek van tengerük vagy óceánuk, így az olaszok, a spanyolok, a görögök, az amerikaiak, az ausztrálok, az új-kaledóniaiak vagy éppen a japánok. Ám mi, magyarok is egyre jobbak vagyunk, szépen fejlődünk, és remek eredményeket érünk el a nemzetközi versenyeken. Hiszem, hogy ez csak a kezdet, és a magyar SUP-osokról hallanak még a világban.

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Eszkimó hagyatékból született a harcos kajakpóló
Amit nem érdemes kihagyni: erőnléti edzések a futók számára
Hibázott, de női magyar csúcsot döntött és bronzérmet szerzett a 48 órás vb-n
Arra figyelt, nehogy elájuljon a magabiztos győzelmet hozó Európa-bajnokságon
A Mount Everest máig megoldatlan százéves rejtélye

Videók

Hetvenévesen úgy futotta le a száz métert, hogy leesett a nézők álla
Mint egy sosem látott világ: merülés a jég alá, egyetlen mély levegővel
A rendőrök biztos nem örülnek neki, de így is át lehet bringázni egy hídon

Hegymászás

Minden férfi szerelmes volt belé, ő viszont csak a hegyekbe: az első nő a K2-n
Varga Csaba az utolsó nyolcezresre indult, amelynek csúcsán még nem álltak magyarok
A Mount Everest első nagy tragédiája, amelyből semmit sem tanultunk

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.