Budapest Maraton: az élmény ugyanaz

Ezen a hétvégén rendezik a főváros egyik legjelentősebb futóversenyét, a 35. SPAR Budapest Maraton Fesztivált. Kocsis Árpáddal, a rendezvényt szervező Budapest Sportiroda versenyigazgatójával beszélgettünk arról, hogy a járványhelyzet milyen hatással volt a népszerű versenyre, és hogy miért várják ennek ellenére lelkesen és optimistán a szombati rajtot.

Milyen érzésekkel készülnek az október 10–11-én rendezendő harmincötödik SPAR Budapest Maratonra?

Most már nagyon lelkesen és boldogan, de valóban furcsa volt szembesülni vele, hogy amit az elmúlt években felépítettünk, amiért dolgoztunk, a koronavírus-járvány miatt nem tud abban a formában megvalósulni, ahogyan terveztük. A korábbi harmincezer induló helyett körülbelül tízezren állnak rajthoz, alig lesznek külföldiek, nyilvánvaló, hogy ez a verseny nem olyan lesz, mint a korábbiak. De ezt most el kell felejteni.

Az a tízezer ember, aki ott lesz, ugyanolyan örömmel fut, mint a korábbi versenyeken indulók, és ugyanúgy megtapasztalja a maratoni örömeit és gyötrelmeit. Legfeljebb kevesebben lesznek előtte és mögötte, mint az elmúlt években.

A helyszínen is lehet nevezni, reméljük, minél többen csatlakoznak még a versenyhez. Néhány év múlva csak az fog kiderülni az évkönyvekből, hogy most kevesebben álltak rajthoz, mi pedig remélhetőleg már csak mint tovatűnő emlékről beszélhetünk az egész világot megbénító koronavírus-járványról.

Ezen kívül miben lesz más az idei verseny a korábbiakhoz képest?

Egyrészt a szigorú járványintézkedések miatt lesz más. Mindenkit arra kérünk, hogy bármennyire nehéz, tartsa be a hatóság által is előírt és javasolt előírásokat. Nemcsak a résztvevők, a rendezők részéről is nagy fegyelemre lesz szükség, de örömteli, hogy egy vidéki kórház főorvosa atombiztosnak nevezte a versenyt, amikor látta, milyen egészségügyi óvintézkedésekkel készülünk. A másik fontos változás, hogy másképp kell lebonyolítani a versenyt, miután nem harmincezren, hanem tízezren állnak rajthoz. Ez a rendezés szempontjából nagy kihívás, a kisebb létszám miatt például nem lesz akkora tömeg, és minden gyorsabban zajlik majd.

Gondolom az éremátadás sem a szokásos módon történik.

Sokáig nem értettem, a kínai versenyeken, miért kesztyűben adják át az érmeket, és miért kézbe, de kiderült, hogy ott hatalmas megtiszteltetésnek számít, ha valakit megkérnek, hogy ő akassza a versenyző nyakába a medáliát. Erre most nálunk is lesz lehetőség, ezúttal mi is kesztyűben adjuk át az érmeket, és mindenki eldöntheti, hogy utána a saját nyakába akasztja, esetleg megkér erre egy rokont vagy barátot.

Mindamellett, hogy a verseny egyúttal országos maratoni bajnokság is lesz, talán azt is kijelenthetjük, hogy igazi hazai versenyre van kilátás.

Korábban négyezer felett volt a külföldi indulók száma, ám az idén sajnos alig lesznek, ők is többnyire itt élő külföldiek vagy olyanok, akik a szomszédos országokból érkeznek. A járványintézkedések miatt a legtöbben csak nehezen, nagy bonyodalmak árán és iszonyatosan drágán tudnák megoldani, hogy itt lehessenek. Sokáig reménykedtünk benne, hogy másképp alakul, de el kellett fogadnunk a helyzetet. Viszont nem ez az egyetlen jelentős érvágás. A népszerű sulifutamokat eltöröltük, nem rendezzük meg, valamint a népszerű „Fut a Színház” jótékonysági váltófutás is elmarad – igaz, a Játékszín csapata jelezte, hogy mindenképp rajthoz áll. A rendszeresen több mint ötszáz céget megmozgató „Fut a Cég” akciónkra is jelentősen csökkent az érdeklődés, mert a cégek most nem támogatják a munkaidőn kívüli együttlétet, csapatépítést. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy már próbáljuk a pozitív oldalát nézni a kialakult helyzetnek, optimistán várjuk a hétvégét, és mindent megteszünk, hogy aki ott lesz, az jól érezze magát.

A kisebb létszámmal változott valamiben a mezőny összetétele?

Nem, nagyjából ugyanarra lehet számítani, mint eddig. Örömteli, hogy már hétszázharminc magyar településről érkezett nevezés, és hétszáz olyan futóról tudunk, aki élete első maratoniját teljesíti majd.

Köztük lesz a verseny sztárja, a korábbi világklasszis kézilabdázó Nagy László, aki tavaly lefutotta a félmaratonit, és elhatározta, hogy az idén a teljes távot végigcsinálja. Nemrég ő is elkapta a koronavírust, de már túl van rajta, szerencsére nem viselte meg nagyon a betegség, és alig várja a hétvégét.

Egyébként is azt tapasztaljuk, hogy a nagy sikereket elérő profi sportolóknak is sokat jelent a maratoni – ez is kell a megannyi érem mellé, egy új kihívás, ami szerepel a bakancslistájukon. Ez az amatőr futás csodája.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.