Csúcskísérlet: miért adta fel Jornet?

Lehet valaki bármilyen jó futó terepen vagy éppen aszfalton, az átmenet még a legjobbaknak is jelentős kihívás – ezt bizonyítja Kilian Jornet, aki néhány nappal ezelőtt feladta a 24 órás ultrafutás csúcskísérletét.

Mi is beszámoltunk a spanyol futó, Kilian Jornet norvégiai csúcsdöntési kísérletéről, amelynek során Janisz Kurosz futópályán felállított 303.506 kilométeres rekordját vette célba, de rosszullét miatt kénytelen volt feladni a versenyt. Ennek okait és futása hátterét boncolgattuk szakértőinkkel.

„Kilian fizikailag, a szervezetét ismerve tökéletesen alkalmas rá, ő az egyik olyan sportoló, akit – ha csak szimplán nézzük – a zsírmobilizáció, az izomrostarány, a tapasztalat, a múlt, mind alkalmassá teszi arra, hogy jó időt, sok kilométert fusson, akár csúcsot is döntsön – kezdte érdeklődésünkre Lőrincz Olivér futóedző, akinek tanítványa, Nagy Katalin 2015-ben huszonnégy órás világbajnokságot nyert. – Viszont… Nincs tapasztalata huszonnégy órás futásban, hogy egy pályán miként kell ennyit körözni, hiszen világ életében hegyeken futott. Persze futott ő hosszú távokat, egy napnál többet is nem egyszer, de nem ilyen körülmények között, amikor rekortánpályán kellett köröznie.

Az izomzatot tekintve ez a teljesítés teljesen más taktikát is kíván. Az egyhangú – minden lépés egyforma –, egysíkú futás más terhelést is jelent, másrészt fejben is nehéz bírni az óriási monotóniát, amelyet a pályán körözés jelent. A terepfutás sokrétűbb, változatosabb, ezáltal élvezhetőbb, jobban telik az idő.”

A terepfutóként és terepfutóedzőként is remek eredményeket elérő Lőrincz Olivér hangsúlyozta, a terepfutástól eltérő körülmények tették kihívássá a futást Kilian Jornet számára, de szerinte kisebb félreértés, hogy a csúcsdöntés lett volna a fő célja. Igazából nem a rekord, hanem a kihívás érdekelte – előtte tíz kilométeres aszfaltos versenyen is indult, hogy kipróbálja magát más műfajban, mint amiben eddig remekelt. Ráadásul a csúcskísérlet nem is felelt meg hivatalosan minden szabálynak, ha jobbat fut, nagy valószínűség szerint akkor sem lett volna sehol hitelesítve. A teljesítésének hangsúlyos marketingüzenete is volt, hiszen abban a cipőben futott, amelyet a gyártó jövőre dobna piacra.

„Abból is látszik, hogy fel volt hájpolva a buli, hogy szinte az első problémák után könnyedén elengedte a futást, és feladta a kihívást, mondván, majd máskor újra megpróbálja – folytatta Lőrincz Olivér. – A körülményekről már ne is beszéljünk! Már a rajt előtt jégmentesíteni kellett a pályát, és decemberben már nagyon rövidek a nappalok is. Az ideális idő a huszonnégy órás futáshoz tíz-húsz Celsius-fok között van, de ilyenkor is elfárad a szervezet, tíz óra futás után már tíz fokban is dideregnek a futók – itt pedig mínuszok voltak, ezért már az elején is csak minimális esélyt láttam a rekorddöntésre.”

Lőrincz Olivér

Lőrincz Olivér hozzátette, Kilian Jornet a világ egyik legjobbja az ultrasportnak, aki aszfalton is jó lehetne, de arra is specializálódni kell. Attól még, hogy valaki jó síkvízi kajakos, nem lesz automatikus jó vadvízi kajakos, érzékeltette a terep- és aszfaltos futás közti különbséget, távolságot a szakember. Lőrincz Olivér szerint egy-két év speciális munka kellene a változáshoz, amit az extrém kihívásokat vállaló sportoló vélhetően nem tesz meg, hiszen az ultraterepfutásnak – a presztízst tekintve és az anyagiak terén is – nemzetközileg nagyobb az elismertsége az aszfaltosnál, ráadásul Jornetnek a terep az életeleme, a szerelme. A világhírű versenyző egyébként jó tempóban haladt, de Lőrincz Olivér amondó, a huszonnégy órás futás esetében nem lehet következtetést levonni az első tíz órából, hiszen mindig az utolsó órák döntenek. Neki is volt olyan tanítványa, aki húsz óránál még vezetett a világbajnokságon, végül hetedik lett.

„Habitus kérdése – válaszolta Lőrincz Olivér arra a kérdésre, hogy fel lehet-e készülni lelkiekben egy-egy aszfaltos futásra, illetve hogy mi kell a sikerhez. – A mentális tényezők is nagyban számítanak, hogy kiből lehet jó aszfaltos ultrás, hogy miként tudja legyűrni a monotonitást, hiszen kutya nehéz dolga van az ingerszegény környezettel és az egysíkú terheléssel.

Egy pályán minden körben ott a frissítő, a segítő, ami lehetőség arra, hogy megálljunk, megpihenjünk, viszont ha kint vagy terepen, sokszor órákig nem találkozol senkivel.

Kilian introvertált személyiség, szeret a saját gondolatai között ellenni, csendben futni, itt erre nem volt lehetősége. Az aszfaltos futás extra monotóniatűrést igényel, míg – egyenetlenségeivel – a terep más, az idegrendszeri és izomterhelés szempontjából sokrétűbb, sokszínűbb.”

NEHÉZ MOST AZ ÁTMENET

A terepfutás változatosabb, a puhább talaj miatt az intenzitást is segíti, míg a síkon történő, egyenletes futásnál folyamatosan ugyanúgy használod az izomzatod, ami jóval megterhelőbb – hangsúlyozta Szilágyi Tibor futóedző és teljesítménydiagnosztikai szakember.

Szilágyi Tibor

„Volt két futóm, mindketten ultráztak, és megpróbálkoztak az átmenettel. A terepfutó elvérzett síkon, nem volt hozzászokva, hogy gyorsan, pörgősen kell menni, és a terhelés is szokatlan volt számára, míg a síkon futónak szokatlan volt, hogy lassabb a tempó, újdonság volt neki a terep, és a számok is megvilágítottak egy érdekes szegmenst – mondta Szilágyi Tibor. – Van az úgynevezett talajérintési idő, hogy egy-egy lépés során hány milliszekundum alatt fordul át a saroktól a lábujjig a láb. Minél rövidebb ez az idő, annál dinamikusabb a futóstílus. Érdekes, hogy mindkét esetben – síkről terepre, illetve terepről síkra áttérve – növekedett az idő, ami a futóstílusban bekövetkező negatív változást mutatta, márpedig ha nő a talajérintési idő, még nagyobb terhelés éri a lábat. Ha veszünk egy jó terepfutót, minimum egy, de inkább két év munkája, hogy például az Ultrabalaton-teljesítést meg lehessen próbálni.”

Az izomzatnak is egészen másfajta terhelést ad a terep- és az aszfaltos futás, nemcsak fejben nehéz átállni, a szervezet is küzd az új kihívással.

„Több fórumon is olvastam, hogy Kilian Jornet biztosan nem készült fel rendesen a versenyre, de ha valakinek megvan az állóképessége, akkor is simán bele lehet esni a hibába, hogy nem megy az átmenet, a síkon való futást illetően pedig Kiliannek nem volt meg a rutinja – mondta Szilágyi Tibor. – Előfordulhat az is, hogy túl lett erőltetve egy izom, és egészen máshol is kijöhet a fájdalom. Például ha nem jó a futóstílus, az rossz a térdnek, de elképzelhető, hogy a váll áll be futás közben. Bárhol jelentkezhet a túlterhelés, a görcs, ez esetben az izom már nem képes megcsinálni, amit szeretnénk.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.