Receptre kellene felírni a futást!

Vincze Zsófi az elsők között kezdett nyíltan blogolni a futással kapcsolatos élményeiről, és humoros, sokszor önironikus bejegyzései révén hamar népszerűvé vált.

Testi és lelki problémák miatt kezdett el futni. Miként változtatta meg ez a döntés az életét?

Kétezertizenkettő augusztusában egyik napról a másikra elhatároztam, hogy változtatnom kell az életemen. Tisztában voltam vele, hogy csakis én tudok segíteni saját magamon, ezért napi fél óra kocogást iktattam be a mindennapjaimba.

Sokszor kezdtem neki, sokadszorra sikerült rendszeres futóvá válnom. Mackónadrágban indultam futni, reményeim szerint gyors fogyási céllal és azzal, hogy lelkileg jobban leszek.

Nehezen indultam el, de a végén olyan eufória lett úrrá rajtam, ami segített felülkerekedni a kezdeti nehézségeken. Először önbizalmat, sikerélményt kaptam, majd egyre a következetesebbé váltam. Később, amikor a terep felé fordultam, az olyan szemléletmódot tanított meg, amely gyökeresen változtatta meg a nézőpontomat a világról. Megtanultam, hogy a környezet, a tiszta víz, a természet a legfontosabb, és a világ összes pénze sem tudja ezeket pótolni. Sokkal egészségtudatosabb lettem: rengeteget olvasok táplálkozástudományról, környezetvédelemről, és az állatvédelemből is kiveszem a részem, amikor tudom. Ugyanis szerintem a futás önmagában nem hőstett, de sok erőt tud adni ahhoz, hogy hétköznapi hősök lehessünk. Mindenkinek receptre írnám fel a mozgást, legyen az futás vagy jóga – különbözők vagyunk, mindenkinek meg kell találnia a saját sportját. Mert biztos vagyok benne, hogy van ilyen.

Ez a rövid interjúrészlet Futóarcok című könyvünkből való, amelyben több mint harminc ismert magyar futót mutatunk be részletesen, természetesen Vincze Zsófiról is sokkal bővebben írunk. A 236 oldalas könyv megvásárolható a könyvesboltokban és a Spuri boltokban, megrendelhető a lapcentrum.hu oldalon.

A futást nevezhetjük életformának?

Mindenkit óva intenék attól, hogy mindent ennek rendeljen alá. Szuper dolog mindennap futással indítani a napot, minden hétvégén hosszú távokat futni a verseny miatt, de ha ez az idő a család és a barátok rovására megy, ott valami félrement. Az utóbbi időben rá kellett jönnöm egy nagyon fontos dologra: a futás nem old meg mindent. Mi, emberek képesek vagyunk túlzásokba esni. Ráérzünk valaminek az ízére és addig toljuk, ameddig bírjuk. Persze, a sport sokkal jobb függőség, mint az alkohol vagy a drogok, de van egy határ, amely felett már ez is kifejezetten káros.

Szereti a versenyhelyzeteket?

Szeretem a futóversenyek hangulatát, szeretem azt az izgalommal teli várakozást, amely a versenyt megelőző órákban uralkodik el rajtam, ezért a mai napig elindulok egy-két kisebb versenyen. Hosszú távú céljaim között külföldi versenyek, főleg ultrák szerepelnek, leginkább azért, mert ott jobban elvegyülök a tömegben, a kutya sem kíváncsi rám, nem érzem a nyomást. Magát a stresszt sosem viseltem jól, bár egy versenyre való felkészülés nem tartozik a stresszes események közé. Hiszen én választottam, én neveztem be. Persze a krízismenedzsment más tészta: amikor egy verseny közepén vagyok, nagyon bele tudom élni magam, felveszem a csőlátást, és csak azzal foglalkozom, amivel kell.

Olykor nehezen élem meg a helyzetet, megoldáscentrikus vagyok, de bevallom őszintén, hisztis is tudok lenni néha.

fotók: Tumbász Hédi

Volt már olyan versenye, amely kifejezetten csalódást okozott?

Azt vallom, ha megfelelő célokat tűzöl magad elé, majd becsületesen készülsz, nem tudsz nagyot csalódni. Nekem két feladott Ultrabalatonom van, mindegyik 160–170 kilométernél, és egyszer sem voltam csalódott, sőt, ugyanakkora mosollyal gondolok vissza ezekre az alkalmakra, mint arra, amikor sikerült végigmennem. A futás hobbi. Nem szabad túl komolyan venni, hiszen nem ezért kapod a fizetésed. Legyen ez örömforrás.

A legszebb futóélmény

„Életem első maratoni futása az, amelyen a legjobban csodálkozni szoktak – mesélte Vincze Zsófi. – Egy decemberi napon, a hét elején gondoltam arra, hogy a hétvégén le kellene futnom életem első maratoniját, mert hamarosan leesik a hó, elkezdődik a téli szezon, és várnom kell tavaszig. Noha verseny ekkor éppen nem volt, a hétvégén valóban lefutottam a Margitszigeten nyolc kört, azaz egy maratoni távot, hogy tudjam, képes vagyok rá.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.