Vendégségben a Vértesben

A futóútvonalakat bemutató sorozatunk újabb fejezetéhez érkeztünk el: korábban inkább a budai dombok, hegyek ösvényeit vettük sorra, ezúttal a Vértes erdejében futott e cikk szerzője.

A Vértesben nincsenek a mátrai vagy börzsönyi csúcsokhoz hasonlók, mégis izgalmas, változatos terep, jól futható, látnivalóval teli útvonalakkal. Magam kifejezetten szeretek arra futni, mert bár nem olyan technikás és szintes a terep, de mindig tartogat meglepetéseket.

Az egyik kedvenc a Szárligetről induló Körtvélyes–Vitányvár kör, ami hullámzó, de könnyű terepével, sok látnivalójával az egyik legszebb a környéken.

A vasútállomásról vagy a volt Birka-csárda épülete melletti parkolóból indulva az országos kéktúra útvonalát követve kezdődik a kör, néhány tanya mellett elhaladva megnézhetjük a Csákányospusztai kápolna romjait.

Követve a jelzést a Mária-szakadék nevű szurdokvölgybe juthatunk, ahol különleges sziklaalakzatok között, szűk, köves ösvényen visz az út, majd a kék kereszten kitérőt tehetünk a Körvélyesi-kilátónál, onnan visszafordulva a kékre egy kilométer után egy apró, régi temetőt találunk, ott is érdemes egy pillanatra megállni.

Ezután újra választás elé kerülünk, egyenesen az I. Béla-forrást nézhetjük meg, de az is csak egy kis kitérő, jobbra a kéken mehetünk tovább, pár kilométer után a Vitányvár romja fogad minket, érdemes felfutni, pazar kilátás nyílik néhány pontjáról, de a falakra semmiképp se másszunk fel.

Innen balra kell fordulnunk a jelzésen, hogy a Rockenbauer-emlékfához jussunk, ami a legendás dokumentumfilmes-természetjárónak állít emléket.

Nem sokkal utána újra egy elágazás jön, ha a rövidebb kört akarjuk futni, akkor a zöld jelzést válasszuk, ha a hosszabbat, akkor a kéket. A zöld Kapberekpuszta felé visz minket, de még előtte forduljunk le a kék kereszten a Macska-bükk felé, hogy a Körvélyesi kápolnához jussunk, majd a jelzés visszavisz minket a kékre, ahol elkezdtük a kört. Így végül – kitérőktől függően – tizenhat-húsz kilométeres távot teszünk meg, feltéve, ha a vasútállomásról indulunk.

Ha a hosszabb kört választjuk, akkor az elágazásnál a kéken menjünk tovább a Szarvas-kút felé, ami működő, kellemes vizű forrás. Errefelé akad még néhány érdekesség, mint a Vöröslyuk nevű sziklahasadék, s e lyuk után csomóponthoz jutunk, ahonnan több ösvény is elágazik, a kék plusz piros sáv jelzésen a Szép Ilonka-forráshoz futhatunk, onnan pedig a már korábban említett Macska-bükk felé, hogy a kisebb körrel megegyező úton visszatérhessünk a kiindulási pontra.

A hosszabb útvonal kitérőktől függően húsz-huszonöt kilométer, körülbelül ötszázötven méter pozitív szintemelkedéssel, ami jól futható, mégsem túl könnyű táv.

 

Bár több forrás is van útközben, érdemes legalább egy liter vizet vinni magunkkal. Eső után ez a terep elég saras szokott lenni, így a terepcipőt sem árt felhúzni. A változatos terep és a sok látnivaló miatt érdemes többször, többféle útvonalon futni erre, és kiránduláshoz is kiváló helyszín.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.