Ngima Nuru munkája az Everest

Interjút adott a Csupasportnak Ngima Nuru serpa, aki 22-szer állt a Csomolungma csúcsán, és társaival, Lhakpa Tenzinggel és Pasang Dorjee-vel Budapesten és Baján tartott előadást.

A Mount Everest megmászását tényleg csak munkának tekinti?
Nekünk valóban csak munka. A külföldieknek ez furcsa lehet, nekik más a céljuk, ők fel akarnak jutni a világ tetejére, és híresek szeretnének lenni – mondta Ngima Nuru serpa a Csupasportnak.

Hogyan lett ez a munkája?
Iskolás koromban tanultam Edmund Hillaryről és Tenzing Norgayről, akik először jártak a Mount Everesten, az apám és a bátyám pedig hegymászók voltak. Namche Bazaar közelében nőttem fel, már kiskoromban elkezdtem sziklákat mászni, apám és anyám hiába mondta, hogy veszélyes.

 

 

Emlékszik az első Everest-mászására?
Még kétezeregyben, tizennyolc évesen álltam először a csúcson, szinte még gyerek voltam, és hatalmas tettnek éreztem. Kemény volt, de a bátyám sokat segített. Összesen huszonkétszer jártam fent, én vagyok a legfiatalabb, akinek ennyiszer sikerült. Ha egyedül mennék, akár negyvenszer is feljutnék.

Érdekli mind a tizennégy nyolcezres megmászása?
Egyelőre nem, mert a munkám az Everesthez köt, és úgyis inkább a Seven Summits érdekel, az Everest és az Elbrusz már megvan a sorozatból. A nyolcezresek közül a Cso Ojut, a Sisapangmát és a Manaszlut is megmásztam már.

Mennyire aggasztja a sorban állás az Everesten?
A dugó mindenkinek kockázatosabb, mert minden a jó időjáráson múlik. Szerintem a kétköteles megoldás működne, egy oda, egy vissza, amire egyébként csak a Hillary-lépcső húszméteres szakaszán lenne szükség, amelyet az omlás miatt már könnyebb átmászni.

 

 

Mindig oxigénnel mászik?
Igen, az ügyfelek miatt. Igazából nincs nagy különbség, de oxigén nélkül kockázatosabb, kevesebb az energia, és jobban fázik, aki rosszul bírja; rossz időben pedig bármi megtörténhet, akár halál is lehet a vége.

Azt mondják, a serpák viselkedése megváltozott, agresszívebbek lettek.
A serpák természete többé-kevésbé ugyanolyan, mint régen, inkább nagyobb rajtuk a felelősség a biztonság miatt, ezért szigorúbbnak kell lenniük. Serpák nélkül nem lenne himalájai hegymászás.

A Himalájában mennyire érzik a klímaváltozás hatásait?
Gyerekoromban az egyik hágónál volt egy gleccsertó, amely ma már nincs, mert a gleccserek visszahúzódnak. A kiszáradt Lobuchében tavaly két hónapig nem volt víz, ami még sosem fordult elő. Kevesebb a hóesés, nem jönnek időben az esőzések, így a friss víz is egyre kevesebb, és azok az állatok, amelyek nem tudnak megbirkózni a változásokkal, a kihalással néznek szembe. Az Everesten az időjárási ablak is egyre jobban eltolódik, május végén olyan szintű az olvadás, hogy az alaptábornál már egy patak fut keresztül. A kétezertizennégyes tragédia is a globális felmelegedéssel volt összefüggésben, amikor tizenhat serpa halt meg egy lavinában a Khumbu-jégesésen.

 

 

A családja veszélyesnek tartja, hogy ennyi időt tölt a világ legnagyobb hegyein?
Persze, mint egyébként minden serpa családja. Két fiam van, tizenöt és nyolcévesek, a feleségemmel Katmanduban élnek, oda költöztünk a jobb taníttatás miatt, ami a mi generációnknak még nem adatott meg. Emiatt is nagy kihívással néznek szembe a kereskedelmi expedíciók az elkövetkezendő években.

Amennyiben?
Úgy gondolom, tizenöt év múlva kevesebb serpa lesz a hegyekben. A fiatal generációnak egyre nagyobb lehetősége van más munkát választani, lehetnek mérnökök, orvosok. Nekik már nem lesz muszáj a jobb kereset miatt az életüket kockáztatni.

 

Legtöbbször álltak a Mount Everest csúcsán

24 – Kami Rita serpa
22 – Ngima Nuru serpa
21 – Apa serpa, Purba Tashi serpa
20 – Ang Dorje serpa
19 – Chuwang Nima serpa, Mingma Tsiri serpa
17 – Lakpa Rita serpa
16 – Nima Gombu serpa

(Megjelent a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében 2019 decemberében.)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.