Gajdos Tamás a mozgás szerelmese

A Szerencsekerék című televíziós vetélkedő házigazdájaként ismerte meg az ország 1993-ban. Életét gyermekkora óta meghatározza a sport, tehetségére felfigyeltek nevelőedzői is, de olimpiai álmait nem sikerült beteljesítenie. A mozgás iránti szeretetét azonban mára küldetéstudatként éli meg, s hatvanegy esztendősen, amatőr versenyzőként sikert sikerre halmoz.

 

Gyermekkora óta aktívan sportolt. Honnan ered a sport iránti szenvedélye?

Budai gyerek voltam, és annak ellenére, hogy édesapám már ötéves koromban levitt a Császár uszodába, hogy megtanuljak úszni, nem voltunk sportorientált család – kezdte Gajdos Tamás, akit 1993-ban, a Szerencsekerék című televíziós műsor házigazdájaként ismerhetett meg az ország. – Talán ezt nevezném az első rendszeres, koordinált és keretek közé szorított mozgásnak az életemben, amit elsajátítottam. Hozzáteszem, ez a gyerekkori úszótanfolyam azért nem jelentett a versenyzéshez nélkülözhetetlen alapot, ezért hat évvel ezelőtt, amikor elkezdtem magasabb szinten triatlonozni, gyakorlatilag újra kellett tanulnom úszni.

Az úszás után aztán jött több sport is.

Mint minden fiúgyerek a korosztályomban, természetesen én is rajongtam a fociért, hazafelé a suliból minden grundon megálltunk játszani. Tízéves koromtól következett egy újabb fejezet az életemben, mert volt szerencsém megismerni a teniszt. Szenvedélyemet egy volt osztálytársamnak köszönhetem, akinek bátyja az akkori korszak nagy játékosa, Szőke Péter nevével fémjelzett Vörös Meteorba járt teniszezni. Nagyon megszerettem ezt a sportot is, és édesapám az úszóedzés után a teniszórákra is szorgosan hordott. Serdülőkoromra Budapest-bajnokságot nyertem csapatban, de addigra a magasságommal kezdtem kitűnni a korombéli fiúk között.

A teniszedzések egy része a TF egyik tornatermében volt, ahol felfigyelt rám egy kosárlabdaedző, s elkezdtem kosárlabdázni is. Mivel a korosztályomban éppen nem volt csapat, tizenöt évesen a felnőttek között találtam magam.

Fizikailag felvettem a versenyt a csapattársaimmal, mivel azonban este nyolckor kezdődtek az edzések, középiskolás diákként fél év után abba kellett hagynom.

Gajdos Tamás életéről, kerékpáros, televíziós és szóvivői pályafutásáról, triatlonozásáról további részleteket tudhat meg a Csupasport-magazinból. A 116 oldalas kiadvány kapható az újságosoknál és megrendelhető lapozgatós formátumban is.

Sokáig nem maradt sport nélkül, mivel megismerte Monspart Saroltát. A találkozás felforgatta addigi sportolói elképzeléseit?

Toborzóra érkezett az Arany János Gimnázium és Általános Iskolába az előző évben a tájékozódásifutó-világbajnokságot megnyerő Monspart Sarolta klubjának edzője. Volt kedvem kipróbálni, mivel a sportág indián romantikát idéző hangulata emlékeztetett a napközis éveimre, amikor délutánonként a Sashegyen szikláról sziklára szaladgáltunk. Megtetszett a sport, bár a futás jobban ment, mint a tájékozódás.

Monspart Sarolta felfigyelt a tehetségére?

Így történt. A Spartacus tájékozódásifutó-szakosztályának tagja lettem, tizennyolc éves koromra fantasztikus csapattal edzhettem. Csodálatos korszaka volt ez az életemnek, hétvégente mindig máshol versenyeztünk, és a térképeknek köszönhetően megismerhettem az ország legszebb részeit – futva. Utolsó ifiévemben Saci már teljesítette a tájfutókihívásokat, és fejébe vette, hogy az első női futó lesz, aki három óránál belül lefutja a maratonit. Úgy, hogy az előző olimpián nyolcszáz méter volt a leghosszabb táv, amelyen női futók rajthoz állhattak. Mivel az összes férfinál gyorsabb volt a klubban, nem talált edzőpartnert magának, így az a megtiszteltetés ért, hogy hetente két-három alkalommal az atléták edzésén együtt futhattam vele.

Attól kezdve összefonódott az élete az atlétikával?

Másfél hónapja jártunk az atlétákkal edzeni, ami szakmailag teljesen más volt, mint a korábban megszokott edzésmunkák. Emlékszem, tavasz eleje volt, a mezei futóversenyek szezonjának kezdete. Az edzőnk egyik nap megkérdezett, volna-e kedvem a közelgő Budapest-bajnokságon a csapat tagjaként rajthoz állni. Hozzátette, lesznek a mezőnyben válogatott atléták, de a versenyen több százan indulnak, szóval ha az ötvenedik hely környékén végzek, elégedett lesz, mert akkor a csapat összesítésben bajnok lenne. Kvázi felkért, hogy legyek tagja a tutira győztes csapatnak, és egy ilyen felkérésre nem mondhattam nemet. Mivel az első versenyem a vártnál is jobban sikerült, az edzőm javasolta, kezdjek el komolyabban foglalkozni a sporttal.

 

 

Ekkortól tartja magát igazi sportolónak?

A komolyabb sportolói pályafutásomat attól datálom, amikor elkezdtem az atlétikával versenyszerűen foglalkozni. Viszonylag későn, érettségi előtt, majdnem tizennyolc éves koromban történt. Még azon a nyáron életemben először viseltem szöges cipőt, de négy magyar bajnoki címet nyertem, a következő évben pedig hatszoros magyar bajnok lettem. Több országos csúcs is fűződött csapatunk nevéhez akkoriban, amelyekből én is kivettem a részem.

Fotók: Gajdos Tamás, Facebook-oldal

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.