Távolodás az ultratriatlon élmezőnyétől

Tavaly sérülésekkel is megküzdött Szőnyi Ferenc, aki úgy véli, kora miatt nem képes tartani a lépést a legjobbakkal, de építőipari munkái közepette azért nagy terveket sző az idei évre.

Az idei évet talán nem lehet a tavalyi nélkül indítani.

Nem volt egyszerű év az olyan világjárónak, mint amilyen én vagyok – kezdte Szőnyi Ferenc, az egyetlen a világon, aki kétszer teljesítette a hússzoros Ironmant. – Szerencsére az év elejére terveztünk egy versenysorozatot, és el is utazhattam az Egyesült Államokba. Három megméretésen vettem részt, jó eredményeket is értem el. Teljesítettem az álomversenyemet, a Monument Valleyt, a harmadik helyen végeztem, majd a Crazy Desert száz kilométeres terepfutóverseny negyedik helyével fejeztem be a tengerentúli túrát, aztán a hazaérkezés után lezárták a határokat.

Miként viselte?

Sportolóként sokáig kapaszkodókat kerestem, például körbefutottam a Balatont, az Ujj Zoltán-féle elképzelés szerint az Ultrabalatonéval ellentétes irányban haladva. Nem volt egyszerű társak és frissítőpontok nélkül, ám érdekesebbé tette a májust.

Aztán fájni kezdett a jobb térdem, és ez a probléma végigkísérte az évemet, pedig augusztusban részt vettem egy hatszázhúsz kilométeres kerékpárosversenyen, illetve kihasználtuk a nyári napfordulót.

Az év leghosszabb nappalán tizenhat óra alatt négyszáznyolcvan kilométert tekertem – nem is rossz a harmincas átlag.

Kereste a kihívásokat?

Pótcselekvésnek számított, de aztán lassan elfogyott a remény a normális évre. Ráadásul közben felfrissítettem a civil életemet, mármint a sport miatt korábban háttérbe szorultak a vállalkozásaim, a munkáim. Most viszont többet foglalkoztam velük, olykor este hét után is rakom a járólapot.

 

Versenyek helyett több idejét lekötötte a munkája

 

Elengedte az évet?

Összefügg a korommal, hogy nemcsak az esztendőt, hanem gyakorlatilag az ultratriatlon élmezőnyét is el kellett engednem. Egy-két évig még be lehet csapni magadat, de ötvenhét leszek, fizikailag már nem megy. Közben híztam is tíz kilót – korábban is megbosszulta magát így a munka, a stressz, a rendszertelen táplálkozás. No meg az emberi test racionális, amikor teheti, raktároz. A mexikói hússzoros Ironman után szükségem volt egy év kihagyásra, a sportoló azonban él bennem, s a megváltozott körülményekhez is alkalmazkodom, tervezek.

Mit?

A legnagyobb bánatom, hogy tavaly nem vehettem részt az indiai Ultra Hellen, ezért továbbra is szeretném ismét teljesíteni a versenytávot, azaz a négyszáznyolcvan kilométert. Elképesztő kihívás, de a korom miatti lassulással is megvan bennem a szükséges állóképesség. Aztán egy kedves barátom hívott Norvégiába, egy ötszázhúsz kilométeres versenyre. Kettő-öt fős csapatok szerepelnek, de mindenkinek együtt kell haladnia, szóval hiába egyéni feladat, figyelnünk kell a másikra.

Augusztusban Svájcban tízszeres távú világbajnokságot rendeznek. Ezt tavaly nagy hírverés előzte meg, pénzdíjassá tették, és bár elmaradt, remélem, hasonló felvezetés következik és végre megtartják.

Hiszi, hogy normalizálódik az élet?

Rengeteg embernek megszűnt a megélhetése vagy az örömforrása, a szórakozás, a multikulturális világ nagy sebet kapott. Muszáj lesz ezt gyorsan feldolgozni, és helyreállítani a károkat. Szeretném, ha júniusban már rendeznének versenyeket. A sportolóknak mindenképpen élen kell járniuk a példamutatásban, legyen az küzdeni akarás vagy egészséges életmód.

Ön hogyan rázódik vissza?

Az elvállalt építőipari feladatokkal nagyjából egy hónap alatt végzek, utána teljes erőből elkezdem a felkészülést, mert már nagyon hiányzik az aktív sport. Hiába egyéni műfaj az enyém, azért szükség van a közösségi élményre. Bízom benne, hogy sikerül gyorsan beoltani a lakosság húsz százalékát, és sikerül megfékezni a vírus terjedését.

 

Fotó: Hóti József

 

Milyen állapotban van? A sérülés már a múlté?

Az építőipar nem kedvez a felépülésnek, mivel reggeltől estig folyamatosan dolgozom. A sarokproblémám elmúlt, viszont a jobb térdem még mindig fáj. A teljes erőből edzéssel fel kellett hagyni, ám a munka pótcselekvés és örömforrás is, úgy csinálom, ahogyan a sportot, vagyis maximális erőbedobással. Ráadásul megmozgatja a mélyizmokat, amelyekre ugyanúgy szükség van. Edzésként is tekintek rá, plusz olykor futok és kerékpározom. Az ilyen időszakokban már egy-két nap alatt hatalmas javulást tapasztalok, ami jó előjel az évre.

Megjegyezte, ultratriatlonban el kellett engedni a világelitet. Megbékélt ezzel?

Nem… A mottóm a győzelmek legfontosabb tanulsága, hogy képesek vagyunk rá. Igyekszem megbarátkozni azzal, hogy a korcsoportommal versenyzek majd. Csak legyen hol rajthoz állni, küzdeni. Remélem, az élet meghozza az örömöt, hogy nagy boldogsággal gyűjtögethessem a korcsoportos sikereket.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.