Működik a nagyitempó az uszodában

Mindenkin átúszók, krónikus integetők és ügyeskedők is felbukkantak a hétvégi Vizesgála hobbiúszóknak kiírt megméretésén, amelyen kollégánk is teljesítette a 3000 méteres távot.

Mindig elismeréssel tekintettem azokra az idős nénikre és bácsikra, akik rendületlenül róják a hosszokat az uszodában. Néha olyan tempóban, hogy megebédelhetnék, mire egyik faltól a másikig elérnek, néha úgy tűnik, mintha visszafelé haladnának, de ez egy kicsit sem zavarja őket. Szigorúan víz felett tartva a fejüket csak tempóznak és tempóznak, és nem állnak le, amíg el nem érik céljukat.

November 17-én, vasárnap a Duna Arénában tartott Vizesgála hobbiúszóknak kiírt megméretésére belőlük merítettem ihletet, hogy teljesítsem a leghosszabb, 3000 méteres távot. Nem mintha ez eget rengetően nagy eredmény lenne, de ami az úszást illeti, ez az év nem volt mozgalmas nekem. Bár kedvem mindig lett volna hozzá, mégis csak elvétve jutottam el az uszodába, így a rajt előtt két nappal meglehetősen aggódva konstatáltam, hogy a szeptemberi nevezés óta milyen gyorsan eltelt a felkészülésemre szánt két hónap…

Reggel hat órai kelés, gyors reggeli, benzinkút, második reggeli, nyitásra érkezés, átöltözés, majd toporgás a medence partján. Címszavakban így töltöttem a 8.15-ös rajtig az időt, amikor már nem volt menekvés, csobbanni kellett. Az első hosszok alatt minden tempó szenvedés volt, úgy éreztem, mintha a testem szándékosan akadályozna, tiltakozna a váratlan igénybevétel ellen. El kellett telnie kis időnek, mire átállítottam az agyam, hogy most nincs kifogás, mindenképpen végigcsinálom.

Bármilyen tömeges sportrendezvényen az indulóknak az egyik legnagyobb nehézséget a tömeg elviselése jelenti, ez alól az úszás sem kivétel.

Mivel egyenként, 5-10 másodperces különbséggel indították az embereket, a rajtnál állandóan hosszú sor állt. A medence tíz sávra volt felosztva, mindegyik végén át kellett bújni a kötél alatt, és a következőben folytatni az úszást. A tíz 50 méteres hossz 500 métert adott ki, akik ennyit vállaltak, boldogan mehettek a teljesítőknek járó almáért és ásványvízért; akik 1500 vagy 3000 métert tűztek ki célul, a parton sétálva megkerülték a medencét, újra beálltak a sorba, és kezdték a következő 500 méteres etapot.

Az, hogy egyszerre csak ennyit kellett teljesíteni, nagy segítséget jelentett. Az edzéshiány miatt pihentető mellúszásban gyűrtem a hosszokat, taktikám kimerült abban, hogy mindegyik végén megálltam egy másodpercre a falnál, és indulásnál jól elrúgtam magam. Ha nincsenek mások a medencében, akár „zen üzemmódba” is kapcsolhattam volna, mivel azonban egyszerre legalább tizenöten úsztak minden sávban, erre nem volt lehetőség: a még nálam is lassabbakat előzni kellett, a gyorsak elől pedig menekülni.

A probléma többnyire a gyorsan úszókkal volt, néhányan annyira „fasza gyereknek” érezték magukat, hogy szó szerint átúsztak rajtam. Semmi bocsánatkérés, hogy lerúgtam a veséd, az arcod előtt két centivel állt meg a nagylábujjam körme, fejen vágtalak a karommal…

A mindenkin átmászóknál is „mókásabb” kategória volt az integetőké és az ügyeskedőké. Az egyik csapat képviselői a sáv felénél is képes voltak megállni, kikapaszkodni a kötélre és másodpercekig lelkesen „kalimpálni” a lelátón helyet foglaló ismerőseiknek, a másik társaság meg úgy gondolta, minek ússzon el faltól falig, sok az az ötven méter egyszerre, inkább átbújik a kötél alatt kicsivel a vége előtt, és megfordul. A kedvencem egy negyven év körüli hölgy volt, aki integetett is, és le is vágta a távot, így legalább hatszor kellett megelőznöm, mire végleg lehagytam.

Haragudni azonban nem tudtam senkire. Egyrészt mert mindenki szórakozzon úgy, ahogy neki jólesik, másrészt mert ezek a közjátékok legalább elterelték a figyelmem, hogy számoljam a hosszokat. Onnantól kezdve, hogy beugrottam a vízbe, annyi mindenre kellett figyelni, hogy mire feleszméltem, már a tizedik sáv végén jártam, és sétálhattam is vissza a rajthoz. Az időm 1:21:50 lett a végén, aminél sokan sokkal jobbakat úsztak, én azonban tökéletesen elégedetten másztam ki a partra. Csak tudnak valamit azok az idős nénik és bácsik…

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Videók segítségül a Kinizsi Százas teljesítéséhez
Dilemmázik, melyiket erőltesse: az aszfalt az elsődleges, de terepen eredményesebb
Sportfesztiválok jönnek a diáksportban
A kínai nagy faltól az Antarktiszig: versenyek, élmények hét kontinensen
A rendőrök biztos nem örülnek neki, de így is át lehet bringázni egy hídon

Videók

Ha a vadvízi kajakozásnak vannak fokozatai, akkor ez a legerősebb
Mikor méterek döntenek életről és halálról: több mint százzal siklott át két épület között
A kötélen egyensúlyozás csúcsa, amikor csak egy hiba választ el a biztos haláltól

Hegymászás

A Mount Everest első nagy tragédiája, amelyből semmit sem tanultunk
Amikor még a kaland volt a lényeg: egy könyv, ami közelebb hozza a hegymászást
Kihívástól függ, hogy futva, gyalogosan vagy kerékpárral járja a hegyeket

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.