1. Gazdag választék – A tészta („la pasta”) az olasz gasztronómia egyik fő alapanyaga. Kis túlzással egy átlag olasz naponta legalább egyszer eszik valamilyen tésztás ételt, legyen szó előételről vagy főfogásról. Amíg az olasz változat durumlisztből, tojás hozzáadása nélkül készül, itthon a 2–8 tojás felhasználásával készültek a hagyományosak. Rengeteg fajta tésztával találkozhatunk a boltok polcain, a színezettektől kezdve a töltötteken át egészen az állatos formájú változatokig, felhasználásukkal izgalmas, gyorsan elkészíthető ételeket tudunk készíteni.
2. Mennyi az annyi – A tészta energia- és tápanyagtartalma függ az alapanyagok jellemzőitől. 100 g száraz durumtészta kb. 360 kcal energiát tartalmaz, amelynek több mint 80%-át a szénhidráttartalma adja. Cukorbetegség és más károsodott szénhidrát-anyagcsere esetén (pl. inzulinrezisztencia) különösen fontos, hogy a szénhidráttartalmát beleszámoljuk az étkezés szénhidrátmennyiségébe. A tésztának is jelentős a fehérjetartalma (13 g/100 g), ám mivel egyes esszenciális aminosavak kisebb mennyiségben vannak jelen, így mégsem tekinthető teljes értékű fehérjeforrásnak. Emellett a tészta jelentős B-vitamin-forrás is.
3. Ne csak a megszokottat – A hagyományos tésztaköreten kívül készíthetünk egytálételeket és salátákat is. Kísérletezzünk bátran az olasz konyhából ihletet merítve, a spenót és a ricotta például egy kis izgalmat varázsolhat az ízek terén, de egy tonhalas-zöldséges tésztasaláta is remek ebéd vagy vacsora lehet.
4. Rezisztens keményítő szerepe – A rezisztens keményítő tartalmú ételek ellenállóbbak az emésztőenzimekkel szemben, ezáltal az emészthetőség mértéke és sebessége is lassul. Bizonyos ételkészítési eljárásokkal a magas keményítőtartalmú élelmiszerek, ételek vércukorszint-növelő hatása csökkenthető.
Ezt a hatást érhetjük el például a tészta esetében is, ha kifőzve a hűtőben tároljuk, és hidegen vagy mikrohullámú készülékkel felmelegítve fogyasztjuk.
5. Tésztaparti kérdése – Korábban elterjedt volt, hogy a verseny előtti vacsorán jó adag tésztát kell fogyasztani a glikogénraktárak feltöltése érdekében. A szénhidrátraktárak feltöltése teljesítményünk növelése érdekében valóban fontos, azonban ezt például rizs-, köles- vagy hajdinakörettel is biztosítani tudjuk. Az egyénre szabott táplálkozási javaslatokkal kapcsolatban mindenképpen ajánlott dietetikus segítségét igénybe venni.
+1. Helye az étrendben – A tészta tehát sokoldalú nyersanyag a szabadidő- és versenysportolók étrendjében, lassan felszívódó szénhidrátot szolgáltatva a szervezetnek. Keményítőtartalma segíti a szénhidrátraktárak feltöltését, amivel a teljesítmény fokozható. A verseny előtti napon kizárólag könnyebben emészthető ételeket fogyasszunk, például alacsonyabb zsírtartalmú élelmiszerekkel (pl. joghurt, sovány vagy félzsíros túró, sovány sajt, sonkafélék, sovány húsrészek) készült tésztás ételeket készítsünk.
