Már régóta sportol…
Tizenhat évvel ezelőtt kezdtem a futást – mondta Török Benjamin, a BAC versenyzője. – Általános iskolába jártam, akkoriban rosszak voltak a családi körülményeim, így a sport segítségével szerettem volna kitörni. Atletizáltam, majd kosárlabdáztam Pécsen. Kiegészítő sportként futottam, gyorsan meglett a tizenöt kilométer, majd később csak a futás maradt.
Aztán edzővel kezdtem dolgozni, de egy év után rájöttem, nem megy a közös munka. Ekkor már tudtam, hogy ultrafutó szeretnék lenni, és ennek érdekében elkezdtem egyedül készülni.
Az első félmaraton gyorsan összejött, majd jött a maraton, ami nem volt jó élmény. Keszthelyen futottam, meleg volt, csalódtam. Akkor eldöntöttem, többet nem futok maratont, így a következő hónapban egy ötvenkét kilométeres versenyen vettem részt, és remekül sikerült. A következő hónapban már egy hatórás eseményt nyertem meg, akkor hittem el, hogy igenis van közöm az ultrafutáshoz. Nem sokkal később ismét megnyertem egy hatórást.
Sőt, az Ultrabalatonon is beért a célba.
Tizennyolc évesen körbefutottam a Balatont a BSI-szupermaratonon, és elnyertem a Kiss Péter-emlékkupát. Sokan féltettek, de pontosan tudom, hogy hol van az a pont, ameddig biztonságosan el tudok menni. Gyakran veszek részt hosszú távú versenyen, feszegetem a határaimat, ám mentálisan és fizikailag mindig maximálisan felkészülök. Kétezertizennyolcban teljesítettem az első Ultrabalatonomat, olyan volt, amilyennek lennie kellett.
Elképesztő hőség volt, ráadásul hatalmas vihar nehezítette a dolgunkat, sokan fel is adták a versenyt, büszke vagyok, hogy beértem a célba.
Az Ub-t összesen háromszor teljesítettem, a Deseda UltraMaratonon pedig az első rendezés óta ott vagyok. Tavaly a BAC által rendezett negyvennyolc órás ob volt az első kétnaposom, 302 kilométerrel harmadik lettem. Aztán volt jó néhány hat-, tizenkét, huszonnégy és negyvennyolc órás versenyem, továbbá ötven és kétszázötven kilométer közötti megméretésem.
Ami ezt az évet illeti, mit emelne ki, illetve milyen céljai vannak?
Tavasszal ott voltam a hatnapos ultrafutó vb-n Olaszországban, amely az eddigi legjobb ultrás élményem. Hatszázkét kilométert teljesítettem az első hatnapos versenyemen, ezzel a legjobb utánpótláskorú versenyző lettem. Aztán a hatnapos világkupa Balatonfüreden, a huszonnégy órás ob és a Nasska Trail is emlékezetes esemény a pályafutásomban.
Sokat őrlődtem, hogy beadjam-e a nevezésem a Spartathlonra, úgy voltam vele, nem kell sürgetni, van még időm teljesíteni.
Az ultrafutókon van egy kimondatlan nyomás, amely szerint ha van rá lehetőség, mindenképpen le kell futni a Spartathlont. Úgy döntöttem, idén még nem leszek ott, helyette az EMU hatnapos világkupán veszek részt. Száztíz-százhúsz kilométert akarok javítani az olasz versenyen nyújtott teljesítményemhez képest, vagyis hétszáztíz-hétszázhúsz kilométert tűztem ki célul. Ami a következő évet illeti, a negyvennyolc órás Eb-t Magyarországon rendezik, mindenképpen részt szeretnék venni rajta, továbbá Olaszországban ezúttal nem hat-, hanem tíznapos versenyen indulok.
