Ignácz Marietta ezüstérmet szerzett a 12 órás országos bajnokságon, ám az idei fő versenye a Korinthosz volt. A gyulai sportoló beszélt a kezdetekről, a versenyekről, valamint a céljairól is.
„Édesanyám testnevelő tanárként dolgozott, így a sport már gyerekkoromban fontos volt számomra – mondta a 45 esztendős Ignácz Marietta. – A főiskola végéig atletizáltam, majd az élet megkezdésével és a gyerekvállalással egy időre abbahagytam a rendszeres mozgást. Nyolc éve magánéleti nehézségeim lettek, ezért szükségem volt olyan elfoglaltságra, amellyel összeszedhettem a gondolataimat. A futás volt a legjobb választás, nincs helyhez és időhöz kötve, csupán jó cipő kell hozzá, és lehet is menni, szaladni.”
A térdének nem tett jót az országos bajnokság borítása, ám rendkívül megható volt számára, hogy az eseményen lejátszották az amatőr sportolóknak a Himnuszt.
„Nem volt tervben az országos bajnokság. A járványhelyzet alatt a Balatonfüredi Atlétikai Klub tagja lettem, ott beszéltek rá a versenyre.
Az idei fő eseményem a Korinthosz volt, korábban nem is számítottam rá, hogy részt veszek majd a tizenkét órás országos bajnokságon.
Nem tűztem ki konkrét célt, csupán teljesíteni akartam. Az akkori edzettségi állapotomhoz képest kihoztam magamból a maximumot, elégedett vagyok a második hellyel. Verseny közben jól éreztem magam, igaz a tereppel nem voltam kibékülve. A kemény térkő nem volt a legjobb a térdemnek, ám a körözéssel nincs problémám, de jobban motivál ha A-ból B-be kell futni. A szervezés és a hangulat remek volt. Megható volt számomra, hogy amatőr futóként a Himnuszra indultunk és a Himnusszal zártuk az eseményt, ráadásul emellett érem is került a nyakamba. Ha ez lett volna a fő versenyem, nagyobb hangsúlyt fektettem volna a felkészülésre, ám így is boldog vagyok.”
Ignácz Marietta idén harmadik alkalommal vett részt a Korinthoszon, s úgy érzi, a százhatvan kilométeres táv az elmúlt nyolc év legjobban sikerült versenye volt számára.
„Harmadik alkalommal indultam a Korinthoszon, először kétezertizenkilencben. Akkor az akarat vitt a célba, mert fizikailag nem voltam a csúcson. Tavaly nem sikerült teljesítenem, féltávnál feladtam, mert akkor meg fejben voltak gondok. Idén úgy voltam vele, nem lehet egy egy az állás, felém kell dönteni a mérleg nyelvét. Sikerült, kettő egyre vezetek. Sosem kötöm időhöz a teljesítményemet, a szintidőt próbálom mindig tartani, a lényeg, hogy teljesítsem a versenyt. Úgy érzem, az elmúlt nyolc évben az idei Korinthosz volt a legjobb versenyem. A frissítés is remek volt, egy óra öt perccel jobb időt futottam, mint két éve.”
Hozzátette, fél éve nem eszik húst, ennek eredményét alaposan érzi a teljesítményén.
„Az utóbbi időben a fejlődésemhez sokat hozzátett, hogy fél éve nem eszem húst. Leginkább a regenerációban látok változást. Az országos bajnokság után két nappal már semmi problémám nem volt, gyorsan regenerálódtam. Tejtermékeket viszont fogyasztok.”
A futónő a jövőben ki szeretne jutni a Spartathlonra és az Ultra-Trail du Mont-Blanc-ra is.
„Egyértelmű, a jövőben is maradok az ultratávoknál. Az életben soha nem az egyszerűbb utat választottam, mindenért megküzdöttem, a futásban is így vagyok ezzel. Jövőre mindenképpen szeretném egyéniben teljesíteni az Ultrabalatont, korábban háromfős csapatban már sikerült. A Spartathlon az álmom, talán egyszer sikerül teljesítenem a jövőben, sokan vannak a környezetemben, akik már jártak a legendás versenyen, ők motiválnak. Szeretem a hegyeket, így az Ultra-Trail du Mont-Blanc-ra egyszer mindenképp szeretnék kijutni. Régen sokat túráztam, ennek köszönhetően a terepfutásokat is kedvelem, a testem remekül reagál a dimbes-dombos pályákra. Összefoglalva: az irányom az ultra- és a terepfutás.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
