Az elmetorna is segített Fűrész Editnek, hogy 43 órát bírjon a Backyardon

Cseke Lilla beszélgetett a világbajnokságon legtovább jutó női futónkkal, aki nagyon szereti ezt a különleges kihívást.

Fűrész Edit, Ditke neve rendszeresen feltűnik az ultrákon: aszfalton, terepen, körözős versenyen is találkozhatunk vele. A hazai Backyard-versenyeket kifejezetten szereti, nem csoda, hiszen nagyon eredményes ebben a speciális versenyszámban. A Backyard-világbajnokságon, amelyen 37 nemzet képviseltette magát, ismét fantasztikus eredményt ért el Maráz Zsuzsanna tanítványa.

Nem tűnsz fáradtnak, ezek szerint sikerült kipihenned magad?

Igen, köszönöm, tudtam a verseny után néhány napot pihenésre szánni. Kissé be volt dagadva az egyik bokám, de már az is jól van, és nincs izomlázam sem. Alig várom, hogy megint futhassak!

A 6706 méteres pályát 43 alkalommal sikerült körbefutnod. Elégedett vagy az eredményeddel?

Az eddigi rekordom 36 kör volt, így abszolút elégedett vagyok. Mivel elkezdett szúrni a térdem és nem javult, nem akartam kockáztatni egy sérülést, 43 kör után kiszálltam, de nagyjából ennyi volt most bennem.

A térdfájdalmon kívül akadt más egyéb nehézség a verseny alatt? Előfordult olyan helyzet, amire nem számítottál?

Szerencsére nem történt semmi extra, aminek örülök. Ami újdonság volt, hogy eddig nyáron futottam ilyen versenyen, amikor éjjel is kellemes idő volt, most viszont 10 fok alá is ment a hőmérséklet és hidegebb volt. Az éjszakai körökre elindulni nagyon nehéz volt, vacogtunk, nagyon fáztunk, kellett egy-két kilométer, mire átmelegedtünk. A frissítésem is rendben ment, előre meg volt tervezve minden és tartottuk is a tervet. Vittem izót, géleket, de főleg vizet és regeneráló italt ittam, és ügyeltem a szénhidrátbevitelre: gyümölcspürét, kenyeret, krumplipürét, körtét, levest és palacsintát is ettem.

A Backyard-versenyeken több szabály van. Okozott-e stresszt ezekre odafigyelni, például az óránkénti elindulást betartani?

Ez egy elég különleges formátum, vannak kötött szabályok, amelyekre nagyon oda kell figyelni. Világbajnokság lévén, ezekre most különösen ügyelni kellett, nehogy kizárjanak, hiszen végig élő közvetítés volt minden országból.

Így a segítőktől futás közben nem vehettünk el frissítést, felszerelést, csak a „táborban” a pihenőidőben volt erre lehetőség. A „karámba”, ahová beérkezünk és ahonnan elindulunk, a segítők nem is jöhettek be.

Az óránkénti elindulás is tartható, csak meg kell tervezni, hogy az indulásig mire kell időt szánni, például enni-inni, mosdóba menni. Nekem mintegy tíz perc pihenőm volt körönként, ez elég volt arra, hogy frissítsek, átöltözzek, pihenjek és odaálljak a következő rajthoz.

A női indulók között a legtovább bírtad, majdnem két napot töltöttél a pályán. Mi volt az, ami segített minden újabb körben elindulni?

Nincs kérdés, ha tovább lehet menni, tovább kell menni. Az első éjszaka picit nehezebb volt, de aztán túllendültünk rajta. Elég jól bírom alvás nélkül, de sikerült négy-öt rövidebb alvást beiktatni első éjjel. Nappal viszont határozottan könnyebben ment a futás. Nekem nagyon tud segíteni, ha kitalálok futáshoz valamilyen „elmetornát”. Ezért is szoktam kérni a barátaimtól, futótársaimtól, hogy verseny előtt küldjenek üzeneteket, amelyeket előre nem ismerek, és véletlenszerűen kihúzva viszem el őket magammal egy-egy körre, így velem vannak a verseny közben. Most is sok ilyet kaptam és sikerült mindig motiváló üzenettel a pályára lépnem. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám és írt nekem! A legmotiválóbb viszont az, hogy együtt futunk a csapattal, és megyünk, amíg bírjuk.

A beszámolódban ezt írtad: „A csapat összesen 599 órát gyűjtött össze, ezzel Magyarország a 6. helyet szerezte meg ezen a virtuális csapat-világbajnokságon.” Mennyire számított, hogy csapatban futhattál?

A csapatverseny azért jó, mert a csapat sikere, a közös siker a legnagyobb cél. Végig támogatjuk és motiváljuk egymást a pályán. Nagyon jó csapatot állítottunk össze, szinte mindenkit ismertem már a korábbi Backyard-versenyekről. Kelemen Anett-tel régi ismerősök és jó barátok is vagyunk, Geszti Péterrel most is legalább tíz órát futottunk együtt. Csécsei Zoltánnak is nagyon örültem, tudtam, hogy ezen a versenyen már indulhat a hosszabb kihagyása után, és a többiekkel is nagyon vártam a közös élményt.

Igazán szép eredményt értünk el, szinte mindenki megdöntötte az egyéni csúcsát. Ezen kívül egy világcsúcsot is elértünk: a teljes csapatunk 32 órán keresztül futott együtt – az eddigi csúcs 22 óra volt.

Nagyon büszke vagyok mindenkire! Köszönettel tartozunk a szervezőknek és segítőinknek is, nélkülük ez nem valósulhatott volna meg.

Miért szereted a Backyardot? Mennyire szoktál rá máshogy készülni, mint az egyéb versenyekre?

Nekem nagyon bejön ez a fajta verseny, a szívem csücske. Nem azon múlik az eredményed, hogy mennyire tudsz gyors lenni, a sebesség itt viszonylagos. Sokat lehet futni, de nem kell gyorsan. Mégis van benne kihívás: itt az a feladat, hogy mindig el kell indulni újra és újra, felülkerekedve az adódó nehézségeken.

Van egy szabályos lüktetése, mégsem monoton, tudunk beszélgetni a versenytársakkal és a segítőkkel is, és mindig jön valami feladat.

Nem készülök rá különösebben, de próbálok extra körülmények között futni, például kora reggel vagy késő este, és beiktatok szimulációs edzéseket is, ahol több órán keresztül hét kilométert futok, hogy az újraindulást tudjam gyakorolni.

Hol futsz legközelebb?

A hétvégén csapatban futunk az UltraBalaton trailen, novemberben pedig Siófokon egy maratonit párban. Az alapozás után jövőre készülök a tihanyi Backyardra és a németországi Backyard Masters is tervben van, ahová meghívást kaptam a mostani verseny alapján. Remélem, hogy ezeken a Backyard egyéni világbajnokságra is sikerül kvalifikációt szereznem. Ami a hagyományos versenyeket illeti, a chicagói maratonin ott leszek, de beneveztünk párban az Ultrabalatonra, és a Korinthosz is rajta van a listámon, ami még biztos bővül majd több szuper versennyel.

Nyitó kép: Fűrész Edit és Csécsei Zoltán

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

A pózolás művészetének elsajátítása nélkül nem lehet versenyt nyerni
Tekerj otthon, sportolj akár esőben is
Idén is minden adva volt a jó élményhez a Vivicittán
Edzeni legalább annyira szeret, mint versenyezni, nagy célokat tűzött ki maga elé az évre
23 569 résztvevő és magyar győzelmek a 39. Telekom Vivicittán

Videók

Mint egy sosem látott világ: merülés a jég alá, egyetlen mély levegővel
A rendőrök biztos nem örülnek neki, de így is át lehet bringázni egy hídon
Ha a vadvízi kajakozásnak vannak fokozatai, akkor ez a legerősebb

Hegymászás

Varga Csaba az utolsó nyolcezresre indult, amelynek csúcsán még nem álltak magyarok
A Mount Everest első nagy tragédiája, amelyből semmit sem tanultunk
Amikor még a kaland volt a lényeg: egy könyv, ami közelebb hozza a hegymászást

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.